Megint elmúlt a december 3. (tudom, már egy jó ideje), megint egy évvel idősebb lett a blog. Az elsőre még kiöltöztem, a másodikon összehadováltam mindent, a harmadikon pedig melegítőnadrágban, mosásra váró hajjal gépelek. Ezt a mostanit pedig nem tudom kevésbé szeretni, mint az előzőket. Örülök, hogy 2017-ben év végén indítottam el a blogot, mert így az oldal minden születésnapján lehetőségem nyílik reflektálni az elmúlt naptári évre – nem csupán alkotás szempontból, hanem úgy általánosságban is. Persze enélkül is megtehetném, de a bennem élő szentimentális nőszemély jobban örül egy ilyen ünnepélyes visszatekintésnek.

A harmadik év. Ahogyan visszaolvastam az előző két születésnapi bejegyzésemet, automatikusan ütötte volna az ujjam a klaviatúra törlés gombját néhány gondolatnál. Zsigerből javítanám azokat a dolgokat, amiket egy vagy két évvel ezelőtt írtam, de most már nem úgy vélekedem az adott kérdésről. Aztán ahogyan elkezdtem volna szerkeszteni a bejegyzéseket, megállt a kezem a levegőben. Hiszen ezeken már nem kell javítani! Felesleges olyan dolgokra pazarolni az időnket, energiánkat, amik ugyan mostani távlatból nézve apróbb vagy éppen nagyobb elírásoknak tűnhetnek, de egyébként a fejlődésünkhöz járultak hozzá. Megpróbálok ezekre inkább lépcsőfokokként tekinteni, amik által magasabbra juthattam. Tisztelni kell a régi önmagunkat annak érdekében, hogy a mostanit is szeretni tudjuk. Többek között ez is az idei leckéim egyike volt.

Mint, ahogy nemrég megtanultam, a párkapcsolatokban a második és negyedik év közötti időszak a differenciációnak nevezett szakasz, ami a közös szabályrendszer kialakításáról szól. Mivel a blog a kettőnk kapcsolatában egy teljesen passzív szerepet tölt be, így a mi szabályrendszerünket teljes mértékben én alakítom. Most úgy éreztem, hogy ebben az évben két dolgot szeretnék adni: értéket és magamat. Amikor pedig éppen nem tudtam értelmeset írni, akkor inkább nem írtam semmit.

Viszont most hadd említsem azokat, amik valóban kikerültek a blogra. A harmadik évet egy szponzormentes, őszinte termékajánlóval indítottam. Ezeket a termékeket, a sminklemosó korong kivételével, a mai napig nagy előszeretettel használom is. Aztán kicsit összefoglaltam a gondolataimat az életünkben előforduló hullámvasutakról és azok fontosságáról. Még mindig azt gondolom, hogy a mindennapi „lejtőink” ugyanolyan fontosak, mint az ünnepelt „fent” pillanataink. Ezt követően belevettem magamat a power suit összeállításának részleteibe. Arra egyébként tisztán emlékszem, mennyire rohadt hideg volt, mikor ezt a look-ot fotóztuk!

Itt kihagytam két hónapot, de új logóval tértem vissza. A logóm első verzióját is nagy kedvvel alkottam meg pár évvel ezelőtt, de ebbe beletettem minden olyan dolgot, amik jelentése igazán fontos nekem. Így mindegy, mikor nézek rá a logóra, minden alkalommal ezek a szeretetteljes szimbólumok jutnak eszembe. Ezt követte az idei kedvenc stílusbejegyzésem, az effortless tumblr look. Annyira magabiztosan éreztem magam ebben a megjelenésben! Őszintén hiszem, hogy az öltözködés ezen része a legszebb – amikor magunkért viselünk valamit, az önbizalmunk és önmagunk kifejezése érdekében. Itt pedig tekintsünk el a ténytől, hogy egy szimpla farmert és egyszínű felsőt viseltem. 😂

A következő bejegyzés kétségkívül a harmadik évi kedvencem. Az idei legjobb írásomként tartom számon, mert olyan témával foglalkozik, ami igazán fontos. Valóban van életem egy párkapcsolaton túl is. A szerelemhez annyi féle vonatkozás létezik, mindannyiunknak mást és mást jelent, ugyanakkor pedig a lényeg mindegyik verziónál ugyanaz: tisztán szeretni és tisztán szeretve lenni. Éppen ezért nem célom elsietni ennek a megtalálását. Ezt a végtelenül őszinte bejegyzésemet pedig a nővéri tanácsaim követték. Imádok tanácsokat osztogatni. Persze tudjátok, mindig az mondja, aki nem csinálja… De hát éppen ez a szép a nővéri észosztásban, nem?

Ebben az évben tehát ismét a változás volt az egyetlen állandó dolog, és akármennyire is közhely szaga van ennek a mondatnak, sajnos nem tudok megválni tőle. A blogon kívüli életemben idén sikerült olyan emberekkel, tettekkel, gondolatokkal és érzésekkel megtelíteni a mindennapjaimat, amik engem tesznek boldoggá, nem pedig kielégítik a velem szemben felállított elvárásokat, miközben odabent üresen hagynak. A beállított képeket már nem éreztem magaménak, így akármennyit is próbálkoztam bizonyos posztokkal ebben az évben, sokukat nem éreztem önazonosnak, ezért inkább nem is kerültek közzétételre.

2020-ban nagyon sokat tanultam – más emberektől és magamtól is. Az utóbbi is említésre szorul, mivel azt látom, hogy egyre többen mennek más után, lassan elfelejtenek individuumként létezni. Könnyebb persze ösztönből élni, és egyféle lenni, de a fejlődés, a változás nagyon fontos része lett az életemnek. Idén megtanultam, hogy a magabiztos és önazonos ember nem érzi szükségét annak, hogy a boldogságát kifelé mutogassa, ezzel fizikailag is bizonyítva, hogy mennyire jól érzi magát a bőrében. Ahogy egyre közelebb kerülök magamhoz, egyre jobban elmélyedek a saját csodálatra méltó tulajdonságaimban, amelyeket szeretek és tisztelek. Aki pedig erre a mondatra most megforgatta a szemét, annak lehetséges, hogy nem az én nagyképűnek vélt kijelentésemmel van problémája, hanem messze van az önképe ismeretétől, így sérti őt az én egészséges önbizalmam. Szerencsére ezen mindig lehet dolgozni és változtatni.

Azt mondják, hogy a húszas éveink az önző évek; ilyenkor fordíthatunk magunkra igazán időt és ezt az elmúlt időszakban én sikeresen ki is használom. Nem tervezem jövőre sem abbahagyni ezt az egészséges mértékű önző életmódot, de szeretnék kicsit több komolyabb témával érkezni a blogra. Az már egy ideje tudatosult bennem is, hogy ez az oldal jelentős átalakuláson megy keresztül. Már nem tudok cipőkről, táskákról, meg kabátokról írni csupán, mert annyival több minden érdekel az életben! A legérdekesebb kérdések engem például hajszárítás közben szoktak megtalálni. Ezeket pedig szorgosan jegyzetelem minden alkalommal, és miután kiforrnak, majd ide is elhozom őket, és csak remélem, hogy Nektek is tetszeni fognak a témák, amiket boncolgatok majd. Terveim között van írni a nemek (esély)egyenlőségéről, a velünk szemben felállított elvárásokról, a szingli életről, a bolygónk megvédéséről, bőrápolásról és természetesen egy kis stílusról is.

A következő évben magunk mögött hagyjuk a valósággal nem összeegyeztethető korlátokat, és az igazira törekszünk. Éppen ezért vagyok büszke például a borítóképen virító táblára is. Egy tábla csak, de mégis összeköt minket a valósággal. Mi, ezen a blogon nem egy táblák nélküli világban lebegünk a föld felett x méterrel. Hanem két erős lábbal állunk a valóságban és minden erőnkkel megzabolázzuk azt. A magunkévá tesszük.

Amennyiben Titeket is érdekelnek ezek a témák, nagyon szívesen látlak Titeket vendégül itt a blogon. Az elkövetkező években célom lesz olyan háziasszonynak lenni, aki azt érezteti Veletek, hogy otthon vagytok, egy közösségben. Mert Mi itt pontosan azok vagyunk: egy imádnivaló kis közösség. Szóval köszi, hogy ennek a helynek a Tagja vagy! 🙂

Végül, de nem utolsó sorban pedig, boldog születésnapot kívánok a Blognak. Jó, hogy vagy! ❤️

Bisous,
Fanni