Bejegyzések

Keresztlányom és a divat

Sziasztok!

Ahogy a múltkori posztban is ígértem, ezen a héten egy kis vendéggel érkezem. Hadd mutassam be Nektek ezt a csodálatos, bájos, aranyhajú, kék szemű kis csodát. Ő a keresztlányom, Anna. Annak ellenére, hogy még csak másfél éve foglalkozik az öltözködéssel, már eléggé érti a szakmát. De kezdjük az elején.

Amikor 9-10 éves voltam, a Keresztanyukám, Kata azt mondta az egyik névnapomon, hogy „ülj be az autóba, elmegyünk neked venni valamit”. Nem azért tette ezt, mert elfelejtett ajándékot venni, hiszen az én Keresztanyukám mindig a legeslegjobb meglepetéssel készült. Azon a márciusi napon nem egy becsomagolt doboz volt a lényeg, hanem az, hogy mi ketten felkerekedtünk és közös élménnyel gazdagodtunk. Még tisztán emlékszem rá, mennyire izgatott voltam és örültem, hogy csajos programon veszek részt, nem is akárkivel, hanem a Keresztanyukámmal! Ez az élmény annyira élénken megmaradt bennem, hogy amikor szóba került, hogy én lehetek az új jövevény Keresztanyukája, abban a pillanatban megfogadtam, hogy én is ilyen jó fej, kedves, ikonikus Keresztanyu leszek, akihez bármikor fordulni lehet és mindig új élménnyel ajándékozza meg kis Keresztgyermekét.

Anna egy egyéniség, ezt senki nem kérdőjelezi meg. Huncut kis mosoly, gödröcskék, kék szemek, bolondos személyiség – ezek jellemzik Őt. Divatőrült Keresztanyukaként már születése óta tervezgetem, hogy majd amikor kicsit nagyobb lesz, elmegyünk együtt vásárolgatni és én premier plánban látom, ahogyan kifejlődik a saját stílusa. Úgy tűnik azonban, hogy Anna már most ösztönösen érzi, mi a divatos és mi nem. Egy ideje ridiküllel megy mindenhová, amit nem igazán lehet elvenni tőle és eleinte nem volt hajlandó a kezében vinni, a karján hordta, „mint a nagyok”.

 

Tavaly karácsonykor az én Jézuskám azonban egy rózsaszín műszőrmével lepte meg a Kisasszonyt. Nem sokkal előtte vásároltam magamnak én is egy műszőrmét, így hát adott volt, hogy Keresztanya-lánya fotózást kell csinálnunk. A szülői engedély után (amiért ezúton is még egyszer szeretnék köszönetet mondani) megterveztük a részleteket. Én elképzeltem, hogy Anna majd jókedvűen sétálgat velem kézen fogva a műszőrmében és ezalatt el is készülnek a csodálatos képek. Az a helyzet, hogy ez a tervem kicsit meghiúsult és valami sokkal jobb történt. Pár perc kamerával és Danival való ismerkedés után Anna teljesen átszellemült, pózolt és kacsintgatott, sétálgatott fel-alá, arra fordult, amerre kellett. Mindannyian teljesen elolvadtunk tőle és szerintem ő ezzel teljesen tisztában is volt.

Ez a másfél éves kislány annyira elrabolta a show-t, hogy nekem eszembe sem jutott azzal foglalkozni, melyik ruhadarab hogyan áll, kócos-e a hajam vagy sem, jól nézünk-e ki vagy sem. Mindannyian Annára figyeltünk és nem is volt kérdés, hogy csak vele foglalkozunk. Annak ellenére, hogy nem minden a divatról és öltözködésről szólt, ő azért tudta, hogy most ő van reflektorfényben.

A fotózás után még többször eszembe jutott, hogy mennyire kiemelkedő személyiséggel rendelkezik ez a csupa szív kislány, akit a Keresztlányomnak hívhatok. Egy perc alatt képes bárkit levenni a lábáról ez a kis csöppség anélkül, hogy akár egy szót is szólna. Remélem, hogy a jövőben örömmel fog ő is bepattanni az autóba, amikor azt mondom neki a névnapján, hogy „gyere, veszünk neked valamit”. Talán nem leszek „gáz” vagy „ciki”, amikor érte megyek néha az iskolába és talán megosztja majd velem a gondolatait, miközben csajos programot tartunk közösen.

Mindenesetre, már most rettentően szerencsésnek érzem magam, hogy azt mondhatom, én vagyok a Keresztanyukája ennek a stílusos és sikkes csodamanónak:

Nagyon szeretlek, Anna baba.

Fotók: Polly Dániel

Bisous,
Fanni 

Hozzászólás