Egy csésze stílus
Sziasztok!
Most, hogy kijózanodtunk a múlt heti Fanni túladagolásból, itt is vagyok az újdonsággal. A mai posztban megmutatom, hogyan lehet egy fotózási helyszín kimondottan egyedi enteriőrjéhez öltözni. Ehhez azonban kellett az a bizonyos belső helyszín, amiről gyorsan el is mondok pár okosságot.
A Vet Café névre hallgató kávézó 8 hónapja nyílt abban a városban, ahol gyermekkorom óta lakom, azaz Szentgotthárdon. Én pedig már a nyár eleje óta tervezgettem, hogy kipróbálom a helyet, de valahogy mindig közbejött valami – tudom, ez így eléggé klisé és még indoknak is rossz. Ősszel azonban az egyik hétfő reggelemet itt indítottam és mindannyian tudjuk, hogy ha hétfő reggel valami elnyeri a tetszésünket, akkor az valóban jó.
A kávézóval is ez éppen így történt. Mivel nem vagyok kávészakértő, mesélnék inkább arról, ami igazán megmaradt bennem és ami miatt képtelen voltam kiverni a fejemből egy esetleges fotózás reményét. Ez pedig nem más, mint a berendezés.
Nem tudnék egyetlen dolgot kiemelni az enteriőrből, engem inkább az összkép, az atmoszféra nyűgözött le. Amikor pedig megláttam így egyben mindent, akkor már ott volt a fejemben egy outfit…
De ne szaladjunk ennyire előre, most inkább egy kicsit gyönyörködjetek a képekben:
Szerencsémre az üzletvezető, Vilics Áron megengedte, hogy Lilivel fotózzunk a kávézóban, ezt ezúton is nagyon szépen köszönöm! A fotózás eredménye pedig voilá, itt is van! Sikerült ehhez a különleges berendezéshez egy (az én véleményem szerint) különleges és talán tőlem eddig nem igazán megszokott szettet kitalálni.
Két olyan darab volt, amit mindenképpen erre a helyszínre szántam – egyik a szoknya, másik a csizma.
Előbbi tipikusan az a darab, amit több alkalommal is felvennék, majd indulás előtt gyorsan átcserélném. Nem tudom, Veletek előfordul-e ilyesmi, de leírom, pontosan mire gondolok. Ez az az érzés, amikor biztos vagy a saját ízlésedben és stílusodban, mégis van egy darab, amiről nem tudod, hogy bevállald-e vagy inkább hagyd még picit porosodni a szekrényben. Számomra ez a szoknya ilyen, hiszen szívesen viselném a mindennapokban, de ugyanakkor mégsem érzem egy szerdai „csekkfeladós” darabnak. Így vált tökéletes megoldássá egy ilyen vagány környezetben.
Garbó: Stradivarius
Szoknya: fogalmam sincs
A csizma pedig az új szerelem számomra. Két éve vásároltam először térd fölé érő csizmát magamnak és két télen keresztül nyúztam. Idén azonban muszáj volt beújítani és sikerült viszonylag hamar megtalálnom ezt a darabot. Fogalmam sincs egyébként, más milyen fázisokon megy át egy vásárlás során, míg eljut a konkrét döntésig, de nálam ez a csizma annyi volt, hogy megláttam a webshopon és 2 perc múlva már az e-mail fiókomban volt a visszaigazoló levél, miszerint a héten érkezik az új csizmám.
Harisnya: Wolford
Csizma: Zara
Ezt egyébként valószínűleg többször is látni fogjátok itt a blogon a téli outfit posztokban, így nem ígérem, hogy most találkoztatok vele utoljára. A kiegészítőkre most sem fektettem túl nagy hangsúlyt: az ezüst hátizsákom, az egyetlen bőrkabátom és az egyetlen karika fülbevalóm került kiválasztásra.
Ennyi lett volna tehát az outfit, amit én a berendezést ismerve gyorsan összeraktam. Remélem, meghoztam a kedvetek egy jó kis kávézáshoz, valamint különleges bútorokban és enteriőrben gyönyörködéshez. Ha ez valóban így történt, akkor a Vet Cafét a következő címen találjátok meg: 9970 Szentgotthárd Kossuth L. utca 27/B.
Én ezennel megköszönném, hogy Velem tartottatok és jövő héten újra jelentkezem! Addig is itt hagyok Nektek pár művészi képet, amit Lili hibátlanul megkomponált – én pedig sikeresen belepislogtam, de szerencsére csak az egyikbe 🙂
Fotók: Keller Lili