Bonjour, Mesdames et Messieurs!

Az eddig megosztott heti outfitjeim közül ez a mai a legformálisabb. Még sosem írtam erről a blogon, de főállásban egy irodában dolgozom, ami a stílusnaplókat elnézve egy hasznos információ lehet. Éppen ezért nem szükséges meglepődni, ha a heti beszámolóimban viselt szettek inkább a business look felé nyúlnak – éppúgy, mint ez a mai – hiszen a hét nagy részében ezt a stílust képviselem.

Annak ellenére, hogy egészen egyszerű darabokból és színekből állnak az öltözékeim, nem szeretem, ha kereteket szabnak a képzelőerőmnek. Tudjátok, vannak olyan munkahelyek, ahol meg van határozva, hogy ezt és azt kell viselni, de a kreatív öltözködés nem engedélyezett. Persze én is tudom, hogy ennek hátterében az egységesítés lapul, de ezt lehet akár az egyéniség visszaszorításaként is értelmezni. A követendő szigorú szabályok által a képzelőerőnk a háttérbe vonul és lehet, hogy egy idő után ott is marad. Pedig ennek nem kell így lennie, hiszen egy hivatalos megjelenés is lehet kreatív és sikkes, mindeközben pedig illedelmes – sőt, ennek az ágazatnak éppen ez a célja és a lényege. Én biztosíthatlak Titeket arról, hogy egy formális megjelenés apró részleteiben is ott rejtőzhet a személyiségetek. Hogy miért? Mert az öltözködés pontosan azt teszi, ami a dolga: szavak nélkül elmondja, ki vagy.

Az élet viszont nem ennyire egysíkú, ez pedig az egyik legjobb tulajdonsága szerintem. Éppen ezért nem tud egy öltözék sem csupán egyetlen dolgot elmondani a viselőjéről. Számomra a ruhadarabok kiválasztása ösztönszerűen jön, hiszen mindig az adott hangulatom alapján döntök. Ha pedig logikusan nézzük a helyzetet, akkor a rengeteg fekete ruhadarab azt sugallhatja, hogy folyamatosan szomorú vagyok. Ez azonban egyáltalán nem így van. 🙂

Akik a mindennapi életből ismernek, tudják, hogy eléggé komplex a személyiségem, de azt nem lehet mondani, hogy szomorú típus vagyok. Gondolkozós, néha hisztis, szeszélyes, sokszor bohóckodós és általában mosolygós. De szomorkodós típus biztosan nem vagyok. Már az is megfordult a fejemben, hogy talán azért viselek nagy átlagban ilyen egyszerű színeket, mert a személyiségem annyira színes, hogy a kettő téren együtt már túl sok lennék. Azt pedig nem szeretném, hiszen a jóból is megárt a sok, nem igaz?

Szóval ezen a héten is egy komfortzónán belüli párosítást alkalmaztam: fekete alapdarabok egy megbízható kockás blézerrel kiegészítve. A felső és a nadrág is régi jó barátaim. Remélem, Nektek sem ismeretlen a szituáció, amikor a melegebb időjárás közeledtével előkerülnek a mélyebb polcok és szekrényfiókok aljáról ezek a darabok, amik eddig is ott voltak ugyan, de most mégis annyira kell nekik örülni. Ez az összeállítás is egy ilyen helyzet szüleménye lett. A szandálért ugyan megdolgoztam: a padlón hason fekve halásztam ki az ágy alatt lapuló cipős doboz rengeteg közepéről, de végül sikerrel jártam és milyen jó, hogy eszembe jutott!

A blézer ugyan nem egy nyári darab, de az időjárás sem büszkélkedhet a példamutató viselkedésével mostanság, így mindenképpen szükséges, hogy legyen nálunk egy hasonlóan kedves darab. Szerencsémre ezúttal a blézer szuperül kiegészítette az egyébként majdnem unalmas összképet.

A mai nap végeredménye tehát annyi volna, hogy hagynunk kell az öltözékünket megszólalni helyettünk. Aztán amikor már nem tudja, mit mondjon, akkor belemerülhetünk a részletes leírásokba vagy az édes kis fecsegésekbe.

Blézer: H&M
Top: Zara
Nadrág: Mango
Szandál: Gaudi
Táska: Zara
Óra: Cluse – La Bohéme

Fotók: Keller Lili

Bisous,
Fanni

Hozzászólás