Sziasztok!

Képzeljétek el, pár hónapja ért egy nagyon különleges megkeresés. Jánosi Reni, budapesti hallgató keresett meg miután felfigyelt a blogra. A vizsgacikkéhez keresett interjúalanyt és rám esett a választása. Én már készítettem pár interjút, velem viszont még sosem készített senki, így természetesen igent mondtam és izgatottam vártam a végeredményt. Íme:

„Próbálják közvetíteni a valódi Nőt, de köze nincs a valósághoz” – interjú Keller Fanni divatbloggerrel

Manapság több fashion influencer színesíti az Instagram világát, mint amennyi ruhamárka megtalálható a piacon. Fiatalkori elhivatottsággá vált megváltoztatni a világ gondolkodását és stílusát. Ez persze nem lenne probléma, ha valódi értékközvetítésen keresztül történne, azonban a médiával karöltve egy megvalósíthatatlanul tökéletes képet reprezentálnak. Keller Fanni divatbloggerrel beszélgettem többek között a mai online tartalomgyártásról, illetve a nők reprezentálásáról a divatiparban.

Most lett egy éves a blogod. Visszagondolva, mi volt az a gondolat, aminek hatására végül belevágtál?

A FashionFave-től nyolc hónap után elég keserű szájízzel jöttem el, a vége felé már nem teljesen voltak korrektek. Akkor már érlelődött bennem egy olyan blog gondolata, ami nem áll távol a divattól, mégis kicsit személyesebb és leírhatom a saját véleményemet. A FashionFave-nél mindig általánosan kellett megközelíteni a témákat, egy általános szemszögből kellett tanácsot adni, illetve tényeket közölni. Én viszont nagyon szeretem a saját véleményemet, és szeretem is ezt hangoztatni (nevet). Ez volt az, ami mindig is hiányzott. Tehát, hónapokig gondolkodtam a blogon, míg nem egy kedves ismerősöm buzdított arra, hogy ha valaha bármit is szeretnék csinálni a divatírással, akkor a blog egy nélkülözhetetlen első lépés. Ki kell használni a mai modernitás lehetőségeit, azt, hogy ma már bárhogy eltudjuk érni embertársainkat. Sose tudhatod, hogy mikor talál meg valaki az interneten.

Egyre több divat témában tevékenykedő influencer, vlogger van. Te hogy hogy a blognál maradtál?

Nem szeretnék tömeg lenni és felállni egy influencer futószalagra. Persze vannak olyan vloggerek, akiket én is követek, mert érdekel az általuk közzétett tartalom, viszont arra mindig figyelek, hogy ne befolyásolják a véleményemet. Én sem szeretném senki véleményét befolyásolni. Csupán segíteni szeretnék önmaguk megtalálásában, mert ez nekem is egy nehéz folyamat volt. Egy vlog megkövetel egy intimebb hozzáférést az életedhez, hogy érdekes tartalom születhessen, én pedig nem szeretnék ennyire beengedni senkit a privát dolgaimba. Tudom, hogy ma már ódivatú a blog, de minden olyan dolog, ami számomra igényes és eredeti, az egy kicsit régebbi dolgot jelent.

Ahogy én látom, a vlognál nincsenek meg az éles határok, így sokszor egy hatalmas káosz születik. Kicsit próbál professzionálisan, személyesen, egyszóval mindenhogy kiállni.

Szeretnék értéket közvetíteni, és ezt szerintem egy vloggal nem lehet ugyanolyan jól, mint egy bloggal. Sokan kérdezték tőlem, hogy miért nem csinálok videót, hogy hallják a hangomat és lássák, hogy egyáltalán megtudok-e nyilvánulni. Valóban a saját véleményemet közvetítem, vagy csak összetákolok valamit? Megindul a kételkedés az emberekben, mert annyira hozzászoktak ahhoz, hogy az influencerek az életük legintimebb szegmenseibe is belátást biztosítanak. Amikor már egy picit kevesebbet kapunk, és lehet, hogy értékesebb, de kevesebb, az már olyan „kösz, de ezzel mit csináljak?”.

Miben különbözöl a többi divatbloggertől?

Megtartom a határokat a professzionális életem és a magánéletem között. Illetve, sajnos már azt is különbségnek kell tekinteni, hogy a blogomon nincsen szponzorált tartalom és nem is szeretném, ha lenne. Ha holnap megkeresne egy nagyobb cég egy ajánlattal, nem vállalnám el. Számomra azok az általam követett bloggerek vagy vloggerek, akkor kezdtek összemenni a szememben, amikor elkezdtek szponzorált tartalmakat gyártani. Idegesít a tökéletesség közvetítése, mert ezáltal veszítenek hitelességükből. Hiába olyat reklámoznak, amit szeretnek, attól függetlenül az még mindig egy reklám. A másik, amiben különbözöm, hogy a blogon keresztül szeretnék segíteni az embereknek. Van egy Stílustippek rovatom, ahol tanácsot adok. Mivel nem szeretem én sem a kéretlen tanácsokat, adni sem szeretek kéretlenül. Viszont a blog egy tök jó platform arra, hogy úgy adjak át személyes tapasztalatokat és tanácsokat, hogy ugyanakkor nem erőltetem rá az emberre. Ha akarja, elolvassa és megfogadja, ha nem, nem.

Személyesebb, önismereti témákat is feszegetsz, mint például a tökéletlen Nő. Az érték közvetítést hogyan tudod összekapcsolni a divattal?

Nehezen. Az Őszintén a testemről című bejegyzés például pont erről szól. Kedvencem, mégis nagyon nehéz volt megírni múltbeli, magánéleti problémákból kifolyólag. Bár kerülöm a blogon az intimitást, mégis fontosnak vélem a személyes történetek megosztását, mert ezekből tudunk építkezni és tanulni. Pár éve elkezdtem felfedezni önmagamat és megtanultam, hogy csak az számít, hogy Te hogyan vélekedsz önmagadról. Nehéz tisztában lenni magunkkal. Igenis bele kell nézni a tükörbe és foglalkozni kell a külsővel. Az öltözködés egy művészet, kinyitod reggel a szekrényt és megalkotod saját magadat. Tehát, az Őszintén a testemről volt az első alkalom, amikor elkezdtem magamról beszélni. Szembesültem önmagammal, és ha nem írtam volna le, soha nem tudatosult volna.

A megfizethető– vagy akár használt – ruhadarabok kiemelkedő szerepet játszanak a blogodon.

Sokkal nagyobb kihívás ezekben a boltokban olyan ruhát találni, ami maradéktalanul kifejez téged. Nekem is megvolt az a korszakom, amikor egész nap Pradaban jártam volna, de rá kellett jönnöm, hogy az önkifejezés fontosabb. A blog ezekre a megfizethető darabokra épült fel. A vlogok és a nyíltabb blogok elvárása lett a drága márka. Én ezen szeretnék változtatni, legalább az olvasóim körében. Fontos közvetíteni, hogy a megfizethető boltokban is – akár még egy second-hand shopban – találhatunk minőségi darabokat. Ahogy az elején nem szerettem írni a testemről, úgy nem szívesen írtam ki, hogy egy felső a H&M-ből van, mert féltem, hogy ezáltal nem fognak komolyan venni. Rá kellett jönnöm, hogy nem ez számít, ha valakinek tetszik a stílusod, ugyanúgy tetszeni fog egy New Yorker-es darabban is.

A divattervezők mire törekednek bemutatóik során? A tökéletes Nő, vagy a valódi Nő reprezentálására?

A tökéletes Nőre. Nyilván itt közrejátszik az is, hogy minden egyes bemutatónak más a tematikája, mást szeretne közvetíteni. Mivel elég felkapott lett a nők szerepe, van olyan kollekció, amelyik például a business woman-ra épül, de van, ami az elfogadásra és a valódiságra. De végül úgyis gyönyörű nőket mutatnak be megfizethetetlen ruhákban. Próbálják közvetíteni a valódi Nőt, de köze nincs a valósághoz.

Sajtósként mi jelent kihívást egy divatbemutatón?

Nem elfogultan beszélni a témáról és nem átesni a ló túloldalára. A blogom személyes, mégis fontos tényeket közölni, mert különben egyhangú és érzelmekkel telített lesz az egész. Például a Sugarbird ruhái szerintem undorítóak voltak, ezt vállalom, mert így gondolom. Nem értettem a tematikát, és a ruhák olyanok voltak, mint a szentgotthárdi piac árusainak a ruhái. Nehéz úgy írni valamiről, hogy ha azt például elolvassa a Sugarbird tervezője, ne tiltson ki a következő bemutatóról. Tehát megtalálni a hangsúlyt úgy, hogy tény is legyen benne és a saját véleményem is szerepet kapjon.

Egy karrierje elején lévő divatblogger kinyilváníthatja nemtetszését egy divatbemutatóról vagy pozitív visszajelzésre illik törekedni?

Attól függ, hogy ki merre tart és kinek mi a célja a bloggal. Aki sok követőt akar, ő nyilván nem fog negatív hangvételű kritikát írni. Akárhogy is nézzük, a divatiparban nagyon szeretik a márkák és a tervezők, ha dicsérik őket. Ez nem tény, ez egy saját vélemény.

A divatbemutató melyik része a kedvenced?

Miután az utolsó modell kivonul, elsötétül minden és egy pillanatra megáll a levegő az egész teremben. Majd kigyulladnak a fények, és kijön a tervező. Ott lép be egy kicsit a valódiság és egy pillanatra őszinte lesz az egész.

Kik azok a személyek, akikről szívesen írnál?

Van egy ötletem, amit szívesen megvalósítanék, A Nők, akiket csodálok címet kapná. Lenne benne egy kis öltözködés is persze, de inkább arról szólna, hogy az életemben jelenlévő Nők mit jelentettek nekem, mint Fanninak (és nem, mint divatbloggernek), és mit adtak hozzá a személyiségemhez. Olyan személy, aki szakmabeli, olyat hirtelen nem tudok mondani. Nyilván vannak olyan tervezők,- magyarok is,- akiket szeretek és szívesen beszélgetnék velük, de nem biztos, hogy azért, hogy publikáljak tőlük a blogra.

Hosszú távon mi a célod a bloggal?

Kettő is van. Az egyik, hogy a blog miatt hívjanak meg egy bemutatóra. A másik, hogy egy divatújság felfigyeljen a blogra.

Ez lett volna életem első Velem készített interjúja. Remélem Nektek legalább feleannyira tetszett, mint Nekem, mert akkor már nyert ügyünk van 🙂 Természetesen egy kicsit elfogult vagyok a magam válaszaival, de ez nem jelenti azt, hogy ne látnám tisztán ezt az interjút. Imádtam a kérdéseket és azt, hogy Reni ennyire át tudta adni azt, amit közvetíteni szeretnék. Ami pedig a legszebb a történetben, hogy Reni ezeket a kérdéseket 100%-ban a blog alapján írta össze, előtte egyszer sem találkoztunk, nem is ismertük egymást korábban és az interjú alkalmával beszéltünk először egymással élő szóban – már ha a Skype adta lehetőséget élő szónak vehetjük.

Ezúton is szeretném megköszönni a csodás munkád, Reni! Ez az interjú számomra olyan volt, mint egy könnyed délutáni beszélgetés. Ezért pedig igazán hálás vagyok! ♡

Bisous,
Fanni