Sziasztok!

Újabb szerda, újabb poszt, újabb indokolatlan szexizés és pózolás egy online platformon – futhat végig sok-sok elmén. Most azonban a már számotokra is ismerős Fanni-féle eszmefuttatás következik, egy kis jól bevált indokolatlan pózolással színesítve.

Már többször írtam arról, mennyire fontos az önelfogadás és a magabiztosság, hiszen ez az alapja az önmagunk felé irányuló szeretetnek bla bla bla. Arról azonban nem írtam még sosem, hogy nálam mi adta az alapját az egyre növekvő önbizalmamnak. Számomra az önismeret nyújtott segítő kezet. Ezalatt persze sok mindent érthetek, de nem hagyok üres foltot a témában, és kifejtem, számomra mit is jelent az önismeret.

Minden személyiség különböző, méghozzá a személyiséget összetevő alkatrészek miatt. Mindannyink máshogy van felépítve és azt már tisztáztuk korábban is, hogy ez így csodálatos. A személyiségünk azonban (minden ebbe vetett hitünk ellenére) nem csak jó dolgokból épül fel, minden embernek vannak jó és rossz tulajdonságai egyaránt. Szerintem ott kezdődik az önismeret, amikor a rossz tulajdonságainkkal éppannyira tisztában vagyunk, mint a jókkal és ahelyett, hogy folyamatosan a pozitívumainkra fektetnénk a hangsúlyt, néha azért ismertetjük magunkkal a bennünk élő kis ördögeinket is. Én úgy gondolom, hogy ha folyamatosan azt hangoztatjuk, hogy tökéletesek vagyunk, minket mindenki szeret és nem született még nálunk gyönyörűbb ember a világon, ja és mellesleg mindenhez értünk, ez jelenti a hamisítatlan nagyképűséget. Mindenkinek vannak hibái és ha beszélünk róluk, ha nem, akkor is fel fog tűnni egy idő után mindenkinek. Akkor pedig már miért ne bújtathatnánk ezeket a hibákat olyan szép köntösbe, amilyenbe csak akarjuk?

Amikor elindítottam ezt a blogot, megígértem Nektek, hogy megpróbálok 100% Fannit nyújtani és bevallom, hogy ez nem könnyű. Azonban úgy érzem, hogy posztról posztra, hétről hétre sikerül újabb darabokat adnom magamból Nektek. Éppen úgy, mintha randiznánk. Amit azonban csak magamnak halkan ígértem meg, az volt, hogy más leszek, mint a többi divatblogger. Nekem nem számít, hogy mindenki azt lássa, milyen szépen pucsítok, mennyire hibátlan a testem, mennyire drága smink cuccaim és cipőim vannak, stb.

Igen, számomra fontos a megjelenés és nem fogok hazudni, szerintem nagyon fontos az öltözködés, az igényesség, hiszen belső szépség ide vagy oda, a megjelenésed beszél helyetted azelőtt, hogy akár egy szót is szólhatnál. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy általam divatbloggá avanzsált felületen ne lehetne bohóckodás. Most már ismertek annyira, hogy tudjátok: szeretek írni (és a való életben is szeretek amúgy minimum ugyanennyit beszélni), szeretem elmondani a véleményemet, szeretek őszinte lenni és valódi. Éppen ezért úgy éreztem, hogy itt az ideje egy kicsit nagyobb szeletet kapnotok ebből a tortából és látni azt a bolondos Fannit is, aki egy sima pólóban és farmerban ugrál a tóparton (szó szerint).

Fogalmam sincs, Ti hogy vagytok vele, de nekem például az első dolgom, amikor hazaérve kinyitom az ajtót, hogy összefogom a hajamat és kigombolom a nadrágom. Ez az a gyönyörű komfort, amit minimum egyszer minden nő átélt már. Nem akarok hazudni, én is ezt teszem, amikor hazaérek. Ugyanilyen – általam amúgy nagyon bájosnak vélt – tulajdonságom a felejtés. Azt hiszem, kimondott tehetséggel vagyok megáldva rövid távon tett ígéretek felejtése esetén, mert abban mindenki biztos lehet, hogy ha megbeszélünk valamit és két percen belül nem írom le, akkor viszi magával a szél a megbeszélteket. Régen bosszantott ez és sokszor nagyon dühös voltam magamra. Ma már megvonom a vállam és felírom a dolgokat. Ez van.

Azt hiszem, az önismeret szépen lassan olyan luxussá válik, mint a magabiztosság. Jó öregasszony módjára most muszáj megjegyeznem, hogy bezzeg a régi időkben mindenki tisztában volt vele, mennyit ér és ki is valójában. Manapság az a luxus, ha be merjük vallani magunknak a hibáinkat. Mondanám, hogy fogalmam sincs, ez miért van, de tudom. Talán nem is hinnénk, de a közösségi médián közvetített hibátlan életek zavarták meg teljesen az önismeretünk alapjait és kényszerítenek minket arra, hogy újrapozicionáljuk magunkat a világban. Régen kemény munka kellett ahhoz, hogy valaki bebizonyítsa, hogy meg tudja adni magának mindazt, amire más csak vágyik. Ma elég hozzá az AliExpress és egy Instagram profil.

Amire szeretnék kilyukadni a végtelen hosszú monológom végén az, hogy nem baj, ha vannak hibáink. Attól vagyunk igazán valódiak és őszinték, ha ezeket a hibákat beismerjük, szeretjük és fizetett hirdetés nélkül is megemlítjük őket. Hiszen ezektől vagyunk azok a csodálatos és szeretni való emberek, akiknek születtünk. Én így szeretlek Titeket, ahogy vagytok. Magamat is ilyennek szeretem, amilyen vagyok:

Bisous,
Fanni

U.i.: Mivel az ember figyelme egy idő után lankad, úgy döntöttem, hogy eszmefuttatásom folytatását egy második részben fogom kifejteni, amelyben az önismeret előnyeit fogom boncolgatni. Hamarosan érkezem, okosságaim végtelen listájával a kezemben! Legyetek jók!

Hozzászólás