Bejegyzések

Sugarbird

Bonjour, Mesdames et Messieurs!

Elérkeztünk egy olyan bejegyzéshez, amit nem igazán gondoltam volna, hogy meg kell valaha is írnom. A mai témám a magyar Sugarbird márka, amiről már írtam tavaly tavasszal, az akkori budapesti divathéten látottak után. Persze az nem ilyen poszt volt, de azért megemlítettem a márkát, illetve hozzá is fűztem az akkor nem éppen felhőtlen véleményemet.

A magyar márka több, mint 10 éve tevékenykedik sikeresen, egészen a 2007-es alapítás óta. Több kollaborációval is büszkélkedhet, ezek legismertebbje a Disneyvel közös kollekciója, amit több külföldi celebritás is preferált. Hozzám azonban sosem állt közel a márka. Persze nem mintha ez nekik akkora dolog lenne, én mégis szükségét érzem elmondani. Sosem igazán tetszett az általuk használt színskála, amihez legtöbbször még párosultak a különféle minták végeláthatatlan sorai is. Egyszerűen és őszintén: nem tudtam azonosulni a Sugarbird nővel. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy élőben csak párszor láttam a márka tervezéseit, próbálni pedig sosem próbáltam – éppen az imént említett érzéseim miatt.

Egy kicsivel több, mint egy hónappal ezelőtt azonban egy különleges eseményre kaptam meghívást, ahol a dressz kód estélyi, báli ruha volt. Nos, én nem az a nő vagyok (még!), aki egy ilyen meghívás hallatán kipakolja a gardróbjában megbújó szebbnél szebb lehetőségeket, mivel nekem eddig nem volt estélyi vagy báli ruhám. Örömmel indultam el ruhát keresni, aminek szerencsére meg is lett az eredménye. A szombathelyi Sugarbird üzletben kötöttem ki, ez volt az utolsó üzlet aznap, ahova bementem. Az eladó hölgy elképesztően kedves volt velem, nagyon segítőkész volt mindenben. Még mielőtt belemennék minden apró kis részletbe, be is fejezném ezt a gyors vásárlás leírást. A lényeg csupán az, hogy megtaláltam életem első igazi báli ruháját.

Gyönyörű. Ez az első dolog, ami eszembe jut róla. Úgy tűnik, végül mégis tudtam azonosulni a márkával, tekintettel arra, hogy nem túlzok, ha azt mondom: soha nem éreztem ennyire kifinomultnak és szépnek magam semmiben. Valószínűleg egyébként eszembe sem jutott volna ezt a megoldást választani, ha nem segít az eladó hölgy. Mivel hogy estélyi ruhát kerestem, a klasszikus értelemben vett földig érő ruhában gondolkodtam, az itt látott body-szoknya párosítás azonban meg sem fordult a fejemben. Ettől a kis csavartól viszont szerintem modern és ötletes lett a végeredmény.

Újdonsült Sugarbird vásárlóként két dolog van amit meg szeretnék említeni: az egyik a méretezés, a másik a minőség. Kezdjük a mérettel. Nem szeretném huszadszorra is leírni, hogy nem vagyok 32-es méret, most mégis megtettem. Az én fejemben egy normális, egészséges, átlagos M-es vagy éppen 38-as méret vagyok. A mai érdekes méretezésnek köszönhetően ez a szám felcsúszhat akár a 42-ig is, ami szerintem teljesen abszurd és a realitástól egészen elrugaszkodott. A Sugarbird üzletben nem is néztem a méretet, mivel az ilyesfajta ruhák részénél mindenből csak egy darab volt. Később azonban megtudtam az eladótól, hogy ez azért van így, mert a ruhák többsége olyan anyagból készül, ami sokat enged, ezáltal felveszi az éppen adott test idomait – ennek értelmében majdnem mindegy, milyen betű vagy szám áll a címkén. Az én Sugarbird méretem egyébként maradt az egészséges M-es, ami plusz piros pontot jelent nálam.

Következzen a minőség. Én azt gondolom, hogy minden nő életében eljön az a fordulópont, amikor a mennyiségi kérdés helyét átveszi a minőség dilemmája – nálam ez akkor következett be, amikor egyre idősebb lettem és már a saját pénzemet kezdtem el ruhákra költeni. Rájöttem, hogy mindegy, hány darab ruhám van a szekrényben, ha a többségének minősége egyenlő a nullával. Így hát egy ideje fontos kérdéssé vált számomra a minőség. Szerencsére a Sugarbird márka nagy hangsúlyt fektet erre is: az összes ruha, amit próbáltam, kifogásolhatatlan minőségű anyagból készült. Egyik sem volt majdnem áttetsző vagy vékony anyag, mindegyik varrása szép volt. A fast fashion világában pedig megtanulhattuk, hogy ezek a tényezők nem éppen alapvetőek egy-egy ruhadarabnál. Így hát megszületett a második piros pont.

Összességében azt mondhatom, hogy örülök annak, hogy megváltozott a véleményem a Sugarbird márkáról. Szeretek új márkákat felfedezni és nem esik nehezemre bevallani, ha tévedek – amennyiben tényleg téves volt az előítéletem. Sokszor gondolkozom azon, hogy az előítélet egy személyiségjegy vagy inkább a mai társadalom egyfajta népbetegsége, ami a közösségi média által kialakult teljesíthetetlen elvárásoknak köszönhetően került jobban az előtérbe. Sokszor érzem úgy, hogy inkább a második esetet okolhatjuk az előítéletért. Nem szeretnék fellengzősen, pipiskedve kioktatni senkit arról, hogy ne ítélkezzünk, mintha valami fancy influencer lennék – tekintettel arra, hogy most szántam egy egész bejegyzést annak, hogy elmondjam, mennyire nem volt helyes az előítéletem. Másrészt pedig a mai világunk egyik alapeleme az előítéletek gyártása és senki nem fog két percnél tovább odafigyelni arra, hogy ne éljen ezzel. Mégis azt gondolom, hogy csak a mi javunkra válik, ha megpróbáljuk redukálni a feleslegesen előre legyártott képzeteinket.

Ez lett volna hát a nagy Sugarbird review, amiben bevallottam, hogy tévedtem és mindeközben megcsodálhattuk Lili eszméletlen fotóit. Remélem tetszett Nektek is a bejegyzés. Hamarosan újra jelentkezem, amire biztosíték, hogy már körülbelül két hete kész vannak a bejegyzéshez szükséges fotók. Szóval megpróbálok erőt venni a lustaságom felett és írni szorgalmasan. Addig is maradjatok elbűvölőek!

Fotók: Keller Lili ♡ (akinek igazán hálás vagyok, hogy ennyire komolyan veszi ezt a fotózás dolgot és most őszintén, milyen gyönyörű fotókat csinált????)

Bisous,
Fanni

Hozzászólás