Az eredeti ötletem erre a bejegyzésre az volt, hogy szeretnék olyan dolgokról írni, amik a testalkatom, formám miatt nem állnak jól rajtam. Egy ideje viszont halogattam már a megírását, nem igazán találtam fogást a témán, aztán a közösségi médiában szembejött velem ez a fotó: Rögtönzött fordítás:Amikor a gyereked megkérdezi, hogy: „Ez jól néz ki rajtam?” Ahelyett, hogy azt mondanád: „Igen, édesem, nagyon jól nézel ki!” Mondd ezt: „Hm… milyen érzés ezt viselni? Az, ahogyan érzed magad benne, sokkal fontosabb, mint hogy hogyan nézel ki benne.” Nagy szerencsémre ez a kép megadta azt a pluszt, aminek a hiánya miatt halogattam ennek…
-
-
Egészen kicsi korom óta az életem része a turizás*, és ennek nagyon örülök, hiszen sok érv szól a second hand üzletek mellett. A legfontosabbnak azonban azt tartom, hogy a fenntartható divat, és az egyedi öltözködés egyik tökéletes alappillére lehet a turkálókban történő vásárlás. Ezek ugyanis olyan helyek, ahol tökéletesen vegyülnek a márkajelzéssel ellátott, és anélküli darabok is. Velem például többször előfordult már, hogy olyan fast fashion darabra nyúltam a turiban, amin az üzletben simán átsiklott volna a szemem. Egy más környezetben látva a koncepciót azonban nagyon szimpatikusnak tűnt, és azóta is szívesen viselem ezeket a darabokat. Vagy az is megtörtént…
-
Valószínűleg nem mondok újat azzal, hogy a stílusom a korommal együtt változik. A mostani trendeket figyelve sajnos én is egyre gyakrabban borzadok el – pont úgy, ahogyan pár évvel ezelőtt valószínűleg az én választásaim is megbotránkoztatták a nálam idősebb generációk tagjait. Van azonban az öltözködésünknek egy olyan területe, ami szerintem a maga egyszerűségében nagyon sok izgalmat és örömet rejt, ezek pedig az alapdarabok. Az én stílusom alapvetően nem egy kirívó, színekkel, mintákkal dúsított megjelenés. Éppen ezért élvezem felfedezni a minőségibb, és megbízhatóbb alapdarabokat, amiket aztán tudok több mindennel kombinálni, vagy éppen a maga nemes egyszerűségében élvezni. A minimalista stílus mentén…
-
Bonjour, Mesdames et Messieurs! Elérkeztünk az utolsó stílusnapló részhez ezen a héten és be kell valljam, nekem az eheti sorozat lett a kedvencem. Ennyire tisztán még egyik stílusnapló hét sem jellemezte a valódi stílusom, úgyhogy én ezt abszolút sikerként könyvelem el magamban. Felső: H&M Farmer: Mango Lényegében annyira fáradt vagyok, hogy csak ülök a billentyűzet felett és próbálok valami igazán inspirálót összehozni így a hét végére. Pörgős és eseménnyel teli volt ez az elmúlt öt nap, nem igazán unatkoztam. Én szeretem az ilyen napokat/heteket/hónapokat, amik telítve vannak teendőkkel és jövés-menéssel, mert sokkal jobb érzés egy produktív hét után nekilátni a…
-
Bonjour, Mesdames et Messieurs! Elérkeztünk a héten a második kedvenc outfitemhez, ami egészen spontán ötlet volt, mégis jól alakult. Sajnos a kiegészítő terén nem okozhatok nagy meglepetést: a szegecses övemmel viseltem a múlt hét csütörtöki szettet. Azt hiszem, több fajta szegecses övet kellene beszereznem, hogy legyen több választási lehetőségem. De mindegy is, vannak ennél azért nagyobb gondok is. Szóval a hét vége felé közeledve még az eddiginél is egyszerűbbre vettem a figurát, és nem bonyolítottam túl az öltözködést, csak előkaptam egy fekete pamut ruhát. Casual kis fekete? Talán így is hívhatnánk. Minden alkalmat próbálok megragadni arra, hogy az ilyen basic…
-
Bonjour, Mesdames et Messieurs! A keddi sportos hangulat után még én sem tudtam, milyen hangulat vár a következő reggelen. Legnagyobb meglepetésemre azonban újra volt kedvem egy kicsit játszani az elegánsabb darabokkal – ezek azonban nyilván a kényelmesebb, „casual” kategóriába tartoznak. Apropó, casual… ha nem tudod, ez mit jelent, itt elolvashatod az egyik előző bejegyzésemben. (Szerintem ez egy sima 10-es selfmarketing volt). Top: Vicolo Szóval mint mondtam, egy kicsit nőiesebb moodban ébredtem szerda reggel, mint az előző nap. Én egyébként imádom az ilyen reggeleket, amikor van kedvem kicsit mélyebbre nyúlni a szekrényemben, összeillesztgetni a darabokat és kiválasztani, mi passzol az adott…
-
Bonjour, Mesdames et Messieurs! A hét második napján el is ment a kedvem az elegáns daraboktól – látod, erről ennyit, én mondtam. Ilyenkor pedig következik a farmer. Érdekesnek tartom, hogy az én generációmnak teljesen nyilvánvaló, hogy mehet farmerben a munkahelyére, ez azonban nem volt mindig így. Mivel csodálom a régi dolgokat, nekem abszolút tetszik az a rendszer is, bár lehet, hogy ez csak azért van így, mert tisztes távolságban tartózkodnak a szigorú öltözködési megkötések. A lényeg azonban annyi, hogy amikor lehetőségem van rá és a hangulatom is úgy tartja, szívesen viselek farmert a hétköznapokon. A keddi szett egyébként tipikusan példázza…
-
Bonjour, Mesdames et Messieurs! Úgy érzem, itt az ideje egy nyári stílusnaplónak, és csak remélem, hogy Nektek sincs ellenetekre ez az 5 napig tartó kis öltözködési beszámoló. Mint megszokhattátok, a Stílusnapló részek rövidebbek a megszokott bejegyzéseknél, illetve az is feltűnhetett már, hogy konkrét szabályok nincsenek, mindig az adott hangulatomon múlik, milyen elv alapján mutatom meg Nektek, mit viselek egy héten. Ez alkalommal is győzött a szeszélyességem és úgy döntöttem, hogy minden nap az egy héttel korábban viselt öltözékemet mutatom be Nektek. Ez egyébként tavaly is nyáron is így volt, tehát annyira kreatív azért nem voltam, hogy egy harmadik verziót kitaláljak.…
-
Bonjour, Mesdames et Messieurs! Elérkeztünk egy olyan bejegyzéshez, amit nem igazán gondoltam volna, hogy meg kell valaha is írnom. A mai témám a magyar Sugarbird márka, amiről már írtam tavaly tavasszal, az akkori budapesti divathéten látottak után. Persze az nem ilyen poszt volt, de azért megemlítettem a márkát, illetve hozzá is fűztem az akkor nem éppen felhőtlen véleményemet. A magyar márka több, mint 10 éve tevékenykedik sikeresen, egészen a 2007-es alapítás óta. Több kollaborációval is büszkélkedhet, ezek legismertebbje a Disneyvel közös kollekciója, amit több külföldi celebritás is preferált. Hozzám azonban sosem állt közel a márka. Persze nem mintha ez nekik…
-
Bonjour, Mesdames et Messieurs! Régóta nem írtam, régóta nem foglalkoztam a bloggal érdemben, csak úgy sebtében, felületesen, vagy éppen sehogyan. Mindig találtam valami kifogást. Mondanám, hogy alkotói válságban szenvedtem, de nem igazán mondanám annak az elmúlt időszakot. Pörögtek az események sorban, minden szépen egymás után érkezett és engem magába szippantott a hétköznapok mókuskereke, amely valószínűleg nem csak számomra ismerős. Na de nem magyarázkodni jöttem. Hanem visszatérni. Megmutatni, hogy még itt vagyok és szólni, hogy még maradok is. Viszont mielőtt elkezdem ezt a bejegyzést, szeretnék köszönetet mondani Weisz Vivien barátnőmnek, aki mindig őszinte velem és felnyitotta a szemem, hogyha szeretek írni,…