Valami új
Bonjour, Mesdames et Messieurs!
Eltelt egy kis idő azóta, hogy utoljára írtam Nektek és nem is érzem emiatt rosszul magam, hiszen mindenki megengedhet magának egy kis nyári szünetet. 🙂 Az eltelt idő alatt azonban bőven volt időm gondolkozni és így is tettem – azt mondják, néha nem árt. Sok minden más mellett a blog jövője is eszembe jutott. Most pedig itt vagyok, hogy elmeséljem Nektek, mire jöttem rá.
A pozitív gondolkodásmód jegyében próbáltam azokat a tulajdonságokat összeszedni, amilyen szeretnék lenni, ahelyett amilyen nem szeretnék lenni. Én úgy tudom, hogy ez az egyik alappillére a pozitív gondolkodásnak, én pedig jobban kedvelem ezt az életszemléletet, szóval maradok ezen az úton. Egy kis idő után egyetlen dolog rajzolódott ki, ami igazán fontos számomra itt a blogon: az, hogy egyedi legyek. Viszont nem olyan Instagram modellesen más, amikor az illető azt mondja, hogy „jaj, én más vagyok, mint a többi, én egyedi vagyok bla bla”, aztán ugyanúgy potyognak naponta a szponzorált posztok, hanem én más szeretnék lenni. Így pedig, hogy a cél a fejemben van, már csak meg kellett találnom az oda vezető utat. Az én első lépésem így hát egy régi-új arculat lenne, amit igazán a magaménak érzek. Ez lenne a #sponsorfreeblog.
Azért is régi-új ez a szemlélet, mert eddig is folyamatosan azon dolgoztam, hogy teljesen őszinte tartalmat kapjatok, és aki követ, tudja is, hogy eddig sem volt egyetlen szponzorált posztom sem. Ha pedig teljesen őszinte akarok lenni, akkor elmondhatom, hogy olyan kicsi jelenleg az olvasottsága az oldalnak, hogy nem is lenne esélyem egy szponzorációra valószínűleg. Lehet ennek más nem igazán örülne, én viszont elégedett vagyok ezzel így. Mégpedig azért, mert szeretném, ha Ti, az olvasóim tényleg azért jönnétek ide a soraimat böngészni, mert érdekel Titeket az a sok fecsegés, amit én itt leművelek. Viszont senki nem mondta, hogy ez az alacsonyabb olvasottság kőbe van vésve így az idők végezetéig. Szóval én sem tudom biztosan, mikor keresnének meg egy szuper kis kollaborációval, ahol egy tökéletesen megvetett ágyon kell műmosollyal reklámoznom egy egészségtelen jeges teát, amit én magam egyébként nem iszom. Ugye, mennyire egyedi? Még sehol nem is láttunk ilyet.
Pár éve a közösségi média és a blogok azok a platformok voltak, ahova az emberek a televízió reklámmal töltött tartalma elől menekültek el. Lényegében fejest ugrottunk a(z akkor még reklámmentes) végtelen információtengerbe, ami aztán beszippantott minket és a marketing csatornák kiváló fejlődésének köszönhetően ma már egy Youtube videót sem nézhetünk úgy végig, hogy ne kelljen közben egy idegent bámulnunk, ahogyan a reggeli Adez joghurtitalát szürcsöli felhőtlenül örömködve. Ugyanez a helyzet a többi platformon is, legyen szó a Facebookról, az Instagramról, vagy ezek társairól.
Pár hónappal ezelőtt küszködtem egy olyan cikkel, amiben ki szerettem volna fejteni a véleményemet ezekről a 90%-ban szponzorált, hibátlan, magukat influencernek nevező emberekről. Nem haladtam sehogy a cikkel, bármennyit írtam, minden verzió rossz volt és valahogy tőlem nagyon távolira sikerült mindegyik. Aztán jött az én végtelenül okos és realista Vivi barátnőm és gatyába rázott, mondván, az emberek akik olvassák ezt a blogot, ahhoz szoktak hozzá, hogy az öltözködésről írok és ezt várják el tőlem, illetve ezt szeretik. Először nem értettem, aztán amikor belegondoltam, be kellett vallanom, hogy igaza volt. Vivi másik érve pedig az volt, hogy pazarolhatom ilyen megfejthetetlen cikkekre az időmet, a teljes social media használatot akkor sem fogom tudni megváltoztatni. Nos, ilyen bölcs barátnőm van énnekem és pontosan ez volt az a vélemény, amire akkor szükségem volt.
Én őszintén hiszek abban, hogy minden okkal történik, szóval annak az esetnek is így kellett alakulnia, hogy aztán most rájöhessek, mi az én legőszintébb megjelenési formám. Én valóban a fejem búbjáig tele vagyok a szponzorált posztokkal, mert szerintem a 99%-uk nem igazi termékszeretetből születik meg. Én viszont még mindig keresem azokat a dolgokat, tevékenységeket, amik engem boldoggá tesznek (mint minden normális hétköznapi ember), amik a személyiségem egyedi jegyei és ezt csak úgy tudom megtenni, ha kipróbálok dolgokat, majd reálisan levonom a következtetéseket. Így pedig, hogy van egy oldal, ahol ezt meg is oszthatom másokkal, kihasználom a lehetőségemet. Ez lényegében csak annyit jelent, hogy folytatom, amit eddig tettem és megosztom itt a blogon azokat a dolgokat, újdonságokat, amiket őszintén szeretek és nekem beváltak, hátha ezzel egy hangyányit tudok segíteni valakinek. Talán annyiban különbözhet az eddigiektől, hogy részletesebben leírom, mik az érzéseim bizonyos termékekkel, szolgáltatásokkal kapcsolatban. Vagyis ezentúl sem fog másról szólni a blog, mint az én véleményeimről. Így hát köszöntök Mindenkit, aki idáig kibírta és olvasta a soraimat, a The Fanni Keller Blogon, ami nem más, mint egy Sponsor Free Blog.
Most pedig, hogy ezt ilyen roppant röviden tisztáztam, folytatnám is a bejegyzést egy lookbookkal, amiben bemutatom a két kedvenc megjelenésemet idén nyárról. Mivel én is minden nappal egyre idősebb leszek, kezd alakulni a stílusom is, amit személy szerint imádok. Így történt ez a nyáron is, amikor elkezdtem jobban a szívemre hallgatni a vásárlásaim során és kiderült, hogy ez talán nem is olyan rossz ötlet. A nyári kiadású Fannit pedig úgy érzem, ez a két look jellemzi igazán, ezért Lilivel lefotóztuk őket és most itt tündöklöm bennük.
Look 1
Olaszországban, pontosabban Lignano-ban rátaláltam a Black Mama nevű üzletre, ahol lényegében az én stílusomnak 90%-ban megfelelő ruhadarabok és kiegészítők voltak. Fogalmam sincs, mennyi időt tölthettem el ott, de nem 2 perc volt, az biztos. 🙂 Az egyik ottani szerzeményem ez a zöld ruha, amit egyébként sosem gondoltam volna, hogy egyáltalán fel fogok próbálni. Valószínűleg erre mondják, hogy a Sors keze, mert a feketén kívül minden színben volt ez a darab. Végül a zöld mellett tettem le a voksomat és hát valljuk be, teljesen érthető. Mind az anyaga, mind a színe hibátlan és számomra nagyon érdekes, hogy mennyire eltér a stílusomtól, ugyanakkor tökéletesen illik a repertoáromba. Plusz, a szemem zöld tónusát is szépen kiemeli ez a szín, szóval eléggé nyerő választás volt ez a darab. A ruha egyébként márkátlan, kb. 25 € volt. Az övet szintén a Black Mama-ban vásároltam, és ugyanígy márkátlan.
Ruha: Black Mama üzlet, márkátlan
Öv: Black Mama üzlet, márkátlan
Napszemüveg: Mango
Magas sarkú szandál: olasz bőráru, Valentino (de nem az a Valentino)
Look 2
Ez az outfit a kedvencem volt a nyáron, nincs még egy, amiben ennyire 100%-ban önmagamnak éreztem volna magam. Elsősorban imádom a hangulatot, amit hoz magával, azt a könnyű, laza, de mégis igényes atmoszférát. Olyan könnyed, mint egy nyári szellő, de mégis határozott és megállíthatatlan. A viselésekor pedig pontosan ilyennek érzem benne magam.
Ezt a nadrágot szintén a Black Mama üzletben vásároltam, ez a darab is kb. 20-25 € lehetett. Nagyon tetszik az anyaga, a szabása, az alján a kis rojtos kiegészítés, a magas dereka és esküszöm az sem zavar, hogy mennyire könnyen gyűrődik. Szerintem a legjobban egy ilyen egyszínű garbónyakú ujjatlannal tud együttműködni, ezért én ezzel párosítottam.
Felső: Zara
Nadrág: Black Mama üzlet, márkátlan
Fonott táska: Kaja üzlet, márkátlan (igen, tényleg ez volt az üzlet neve, szintén Olaszországban)
Cipő: olasz bőráru, Valentino (még mindig nem az a Valentino)
Mivel vééégre összeszedtem magam egy fotózáshoz, elég sok kép készült. Annak érdekében, hogy ezek ne menjenek a süllyesztőbe csak azért, mert én teljes outfites lookbokokat képzeltem el, mutatom, mik készültek még:
Ezzel a blokkal pedig el is érkeztünk a bejegyzés végéhez. Remélem, hogy tetszett Nektek a nyári kis visszatérésem. Köszönöm, hogy végigolvastátok a cikket, mert azért valljuk be, eléggé végtelennek tűnt az elején. 🙂 Hamarosan újra érkezem a továbbra is őszinte véleményeimmel, szponzormentesen.
Addig is jók legyetek!
Fotók: Keller Lili (a zseniális, elképesztő, most-nézzétek-meg-ezeket-a fotókat-milyen-szépek Keller Lili) ♡♡♡