2025 nyarán férjhez mentem – az esküvőnk napja pedig kétségkívül életem legfontosabb és egyben legszebb napja volt. Az egész hétvégét tökéletesnek éreztem, és szívem szerint idén is újracsinálnám az egészet, hogy még egyszer átélhessem azokat a fontos és örömteli pillanatokat. Mivel szívesen megosztom a tapasztalataimat, szerettem volna összegyűjteni itt a blogon néhány tippet, amik segítettek nekünk egy igazán önazonos esküvőt megszervezni. Az alábbiakat tiszta szívből ajánlom minden párnak, akik az esküvőjükre készülnek éppen – bízva abban, hogy valamelyik talán hozzájárulhat a Ti nagy napotok tökéletességéhez.
Nyugalmas közös tervezés
Az előkészületeket a férjemmel közösen csináltuk végig, és nagyon szép időszakként gondolok vissza a készülődéssel teli majdnem teljes 1 évre. Fontos célunk volt, hogy elkerüljük a felesleges idegeskedést, és a hagyományok miatti szorongást – mi jobban szerettünk volna ennek a fontos eseménynek azon részeire fókuszálni, amik számunkra értéket képviseltek. Első lépésként az alábbi kérdésekre kerestük meg a választ együtt:
- Szertartás típusa: Kisebb, meghitt esküvőt érzünk magunkhoz közelebbinek, vagy egy nagyobb szabású, családos-barátos eseményt lagzival?
- Értékes részletek: Mik számunkra a prioritások? Zene, étel, helyszín, dekor, italok, dresszkód stb.?
- Részletek pontosítása: Mi ketten milyen zenével, étellel, helyszínen, stb. éreznénk magunkat a lehető legjobban? Mire van nekünk szükségünk az önazonos ünnepléshez?
- Vendégek és szolgáltatók: Milyen arcokkal szeretnénk találkozni ezen a fontos napon, amikor körbenézünk? Milyen tulajdonságokkal rendelkezzenek a szolgáltatóink?
Ez a pár kérdés jó kiindulópont lehet a szervezéshez – még mielőtt nőként elkezdenénk bridezilla módjára mindent foglalni, tervezni és szervezni, próbáljuk meg a fókuszt kettőnkre helyezni. Mi az, ami nekünk jegyespárként fontos? Tapasztalataim szerint mi nők annyira önállóak leszünk sokszor életünk során, hogy egy ilyen helyzetben elkezdjük teljesen egyedül szervezni az esküvőt. Ennek a hátulütője azonban az, hogy így kizárjuk a párunkat, akinek szintén fontos ez a nap. Azt teljesen megértem, hogy nem feltétlenül akar a pár mindkét tagja szalvétákat, betűtípusokat, és ültetőkártyákat választani, de a hangulat mindkettőnk nagy napját megalapozza, így azt gondolom, hogy nem lehet annak alapvető körülményeiről egyedül dönteni.
Ami pedig talán a legfontosabb: nagyon jó párkapcsolati- és önismereti program a közös szervezés. Az eldöntendő kérdések megvitatása során igazán ki tudnak emelkedni az eltérő vélemények, amik átbeszélése kimondottan fontos a közös élet start pontjánál. És megnyugtatlak: lesznek eltérő véleményeitek – de ezzel semmi gond nincsen! 🙂
Fanni tipp röviden: Határozzátok meg a párotokkal közösen a saját értékrendeteket, amihez tartjátok magatokat a szervezés alatt.
A Ruha
Előre tudtam, hogy mennyire meghatározó állomása lesz a szervezésnek a menyasszonyi ruhám kiválasztása, és nagyon izgatott voltam, amikor elkezdődött a keresés. A terv az volt, hogy több helyre elmegyek próbálni, és persze előre eldöntöttem, hogy pontosan milyet szeretnék: modern ruhát, abroncs és uszály nélkül, amiben könnyen lehet mozogni, és semmiképp sem hercegnős. Ilyen képpel a fejemben léptem be első helyszínként a szombathelyi Borostyán esküvői szalonba, ahol a próba ötvenvalahányadik percében felvettem azt a ruhát, ami egyértelműen rám várt. Nem érdekel, ha szentimentálisan hangzik – hiszem, hogy a menyasszonyi ruhám nem véletlenül volt pont akkor, pont ott.
Úgy gondoltam, hogy ismerem a saját stílusomat, és pontosan tudom, milyen ruhában szeretnék tündökölni az esküvőmön. Sejthetitek, hogy ez egyáltalán nem így történt. Elsőként egy olyan ruhát próbáltam fel, amilyet a gondosan előre elmentett Pinterest fotókon is mutattam a szalon tulajdonosának – Edit csak annyit mondott: “próbáld fel, és majd meglátjuk”. Én pedig felpróbáltam a ruhát és nem jött az érzés, csak néztem magamat a tükörben és fogalmam sem volt, hogy ki az a nő, akit ott látok. Ebből tudtuk, hogy nem az lesz az igazi, amit én elképzeltem a fejemben.
A saját választásom kudarca után teljesen Edit tanácsaira bíztam magamat, és felpróbáltam mindent, amit javasolt. Három fő állomása volt a ruhapróbámnak, annak ellenére, hogy legalább 7-8 ruhát felvettem.
- Az első a saját választásom volt, ez csalódást okozott. Ebben a ruhában úgy láttam magamat, mintha újra felöltöttem volna magamra azt a sok régi énemet, akiket már az évek alatt kinőttem. Abban biztos voltam, hogy nem így szeretnék az oltár elé állni.
- A második emlékezetes ruha az volt, ami a legtöbbünknek tetszett, az én szemembe pedig könnyeket csalt: ebben láttam magam igazán úgy, mint a vőlegényem menyasszonya. Úgy éreztem, hogy az a nő néz a tükörből vissza rám, akivé mellette váltam. Különleges ruha volt, de valami hiányzott belőle.
- A harmadik azonban kétségtelenül engem várt: ezt felvéve szinte nem is kellett pillantást vetnem a tükörképemre, hiszen mindent éreztem. A régi, játékos és önfeledt kislány Fannit, és a felnőtt nőt is, aki feleség lesz. Mindkét énemet nagyon szeretem, és boldog voltam, hogy ezt találtam meg magamban, miközben az esküvői ruhámat viseltem. Tudtam és éreztem, hogy megvan, amiért érkeztem.
Ha javasolhatnék bármit a ruhaválasztáshoz, akkor az lenne, hogy maradjatok nyitottak. Lehet, hogy valakinek beválik az eredeti elképzelése, és lehet, hogy mások teljesen eltérő ruha mellett teszik le a voksukat végül – ez pedig mind rendben van. Az egész szervezés, és benne a ruhaválasztás is egy folyamat, aminek a megélése a legfontosabb és úgy hiszem, hogy nem szabad elsietni.
Fanni tipp röviden: Maradjatok nyitottak a lehetőségekkel szemben, és figyeljetek a megérzésetekre, mert az igazat fogja súgni.
Élvezet
Nem tudom, hogy férfiként milyen érzés az esküvőd napjára gondolni, de abban biztos vagyok, hogy nőként sokszor tele vagyunk stresszel a kijelölt naphoz közeledve. Millió kérdés pörög bennünk, ráfeszülünk a részletekre – hogy minden rendben legyen, mindenki jól érezze magát, minden programpont a tervek szerint alakuljon stb. Plot twist: nagy esély van rá, hogy nem minden fog pontosan úgy alakulni, ahogy terveztétek, de pont ettől lesz tökéletes! Ha konstans stresszelünk a részleteken, akkor talán pont mi maradunk le arról, hogy megélni és élvezni tudjuk a saját esküvőnket.
Én ennek elkerülése érdekében az alábbiakat ígértem meg magamnak előre – és tartottam is be őket!
- Fókuszálok: Elhatároztam, hogy a ceremóniák alatt történhet bármi, én végig kettőnkre – a vőlegényemre és magamra fogok koncentrálni. Az a lényeg, hogy nekünk jó élmény legyen a szertartás. Tudtam, hogy ha mi rendben leszünk, akkor minden más is rendben lesz a ceremóniák alatt.
- Elengedem a szorongást: Ahogyan az elején is írtam, szerettük volna mindketten elkerülni a felesleges idegeskedést és szorongást. Az esküvőnk reggelén teljesen biztos voltam benne, hogy mindent megtettünk annak érdekében, hogy csodálatos napunk legyen nekünk és a vendégeinknek is, és hogy a többi nem rajtunk múlik. Ez segített elengedni a szorongást aziránt, hogy minden hibátlan legyen.
- Egyensúlyban maradok: Megfogadtam, hogy odafigyelek az étkezéseimre az esküvőm napján is. Így hát reggeliztem, ebédeltem, és a saját esküvői vacsoránkból is ettem. Sok menyasszonytól hallottam, hogy erre nem figyeltek, és a nap végére rosszul lettek, vagy éppen meg sem kóstolták a saját esküvői menüjüket. Én ezt tudatosan szerettem volna elkerülni, úgyhogy kimondottan figyeltem rá, hogy a vacsora alatt a helyemen maradjak ahelyett, hogy körbeugrálnám a vendégeket – amit egyébként sem vártak el sem tőlem, sem a férjemtől.
- Megélem a pillanatot: Táncolok, énekelek, bulizok. Tudtam, hogy nem szeretném elszalasztani az önfeledt ünneplés lehetőségét pont akkor, amikor minden általam szeretett ember ott van egy helyen. A vacsorát követően engem nem nagyon lehetett a főasztalnál találni, folyamatosan a tánctéren tartózkodtam. Azóta is nagyon kedves emlék számomra, ahogyan a menyasszonyi ruhámban a férjemmel táncolok, a szeretteinkkel körülvéve.
Fanni tipp röviden: Éld meg ezt a napot minden pillanatával együtt – a jóval, és a váratlannal is! Őszintén hiszem, hogy így tudunk igazán megbánás nélkül emlékezni erre a fontos napra, és közben jó kis sztorik is alakulnak belőle.
Alapvetően fontos számomra a tudatosság, a jelen megélése, és úgy érzem, hogy a fentiek betartásával sikerült ezt a hangulatot megteremteni az esküvőnk napján is. Nagyon örülök, hogy a férjem partner volt a szervezésben, mert így tudtuk igazán önazonosan lebonyolítani ezt az eseményt. Az értékrendünk előtérbe helyezésével, a nyitottsággal, és a megéléssel együtt sikerült a nagy napon végig nyugodtnak maradnom, és az izgatott várakozáson kívül semmilyen stresszközeli érzés nem talált meg. Utólag pedig a vendégeinktől is az a visszajelzés érkezett, hogy érezni lehetett a kiegyensúlyozottságot – számomra külön öröm volt, hogy nem csak mi, hanem a szeretteink, barátaink is ezt érezték. Ahányan vagyunk, annyi féle módon tudjuk megszervezni az esküvőnket. Ennek ellenére bízom benne, hogy ezzel a pár jó tanáccsal tudtam segíteni azoknak, akik benne vannak az esküvőszervezés sűrűjében.
Végszóként talán annyit mondanék, hogy a legfontosabb az egészben az, hogy az esküvőtökön csak az legyen jelen, aki és ami a ti szíveteknek kedves. És ne feledjétek: az esküvőtök napjával indul a házasságotok, ami pedig egy életre szóló kaland. 🙂
Bisous,
Fanni
Kiemelt fotó: Vlasits Photo / Vlasits Klaudia
