Kedves Olvasó, köszöntelek az oldalamon!
Popgyákunik-Keller Fanni vagyok, ennek az oldalnak a szerkesztője. A blogot 2017-ben hoztam létre azzal a céllal, hogy legyen egy olyan saját platformom, ahol kiélhetem a divat/öltözködés és az írás iránti szenvedélyeimet. Aztán más utat választottam…
A megalapítás óta eltelt években sokszor újraterveztem a saját magamról kialakított képet, majd a belső én-képemet is; időközben többször eltűntem innen, nem készítettem új bejegyzést hosszú ideig. Ha böngészel a korábbi bejegyzések között, akkor minden, amit a blog történetében találsz, önmagam keresése. Textilekben, sminkecset vonásokban, bőrápolásban, tudatosságban, szavakban, kapcsolatokban.
Sokáig gondoltam azt, hogy ez a folyamatos “csapongás” és önmagam keresése rossz dolog. Mérges voltam magamra, amiért nem tudtam egy előre meghatározott vonalat követni, kiszámítható időközönként posztolni, és “normálisan” csinálni ezt a blogger dolgot. Így lett a szenvedélyekből teher, az írás felszabadító erejéből egy újabb feladat a to-do listán.
És akkor elkezdtem érdeklődni a saját működésem, a női lét szépsége, és a folyamatos, ciklikus megújulás iránt. Egy ideig nagyon komolyan foglalkoztam az önfejlesztéssel – coach segítségével tűztem ki célokat, terápiához kötöttem a fejlődésemet, önfejlesztő könyvekhez pedig a belső szabadságomat. Aztán amikor ezekre már nem maradt idő a hétköznapok felgyorsult ritmusa mellett, akkor minden valahogy lecsendesült, és elkezdtem meghallani a saját belső hangomat. Elkezdtem azt érezni, hogy nem is olyan bonyolult önmagamnak lenni. Tisztábban láttam az értékrendemet, és megtanultam aszerint élni. (Ehhez persze mind kellett az előtte elvégzett belső munka, efelől semmi kétségem sincs.)
Önmagamnak maradni és folyamatosan megújulni egy olyan világban, ahol sokkal könnyebb beállni a sorba – ez az új szenvedélyem. Megismerni magamat az újabb és újabb életszakaszaimban, szerepeimben egy nagyon szép élmény. Szerencsére megtaláltam időközben azt a társat is, akivel megfelelően tudjuk ebben támogatni egymást, és kétségtelen, hogy ilyen alappal sokkal bátrabban fedezem fel önmagam eddig nem ismert rétegeit.
Az eltelt időben tehát ezt tanultam meg: nincs egy konkrét “tökéletes végcél”, amit el kellene érnem, hiszen az élet értelme a jelen megélése. Az idő múlása során minden egy folyamat, egy tanulás, az újjal való ismerkedés. Nőként ezt különösen erősen érezzük – a ciklikus megújulás a véráramunkban csobog. Én szeretném ezt ünnepelni és megbecsülni ahelyett, hogy mérges lennék magamra miatta.
Éppen ezért szeretném, ha a blog is erről szólna: az élet újdonságairól, a folytonos változásokról, és az ahhoz való alkalmazkodási próbálkozásaimról, mint nő. Szó lesz nehézségekről és könnyedségekről, nevetésekről és könnyekről, érzésekről és tettekről. Mindezt megpróbálom egy szeretetteljes, nővéri szemszögből közvetíteni, amely alapminősége a jószándék, az érdeklődő kíváncsiság, és a tisztelet.
Ha mindez Téged is érdekel, akkor köszönöm, hogy velem tartasz a soraim követése által. Remélem, hogy a rohanás közben lesz időd néha megállni, olvasni és elgondolkodni azon, amit kiváltanak belőled a szavaim. Nekem legalábbis ez a kedvenc részem más szemszögek megismerése közben.
Bisous,
Fanni
