Az önismeret művészete II.
Sziasztok!
Visszatértem a komolyabb témáimmal és készen állok rá, hogy egy kis virágos mezőben álldogálást követően megosszam Veletek a gondolataimat. Nem mellesleg pedig ez egy folytatásos téma, aminek az első részéről itt tudtok olvasni.
Az előző részből tehát megtanulhattuk, hogy az önismeret mennyire fontos dolog és azt is leírtam, szerintem miért jelent előnyt, ha tisztában vagyunk a jó és rossz adottságainkkal. Viszoooont ez a blog legfőképp az öltözködésről, stílusról szól és az önismeretnek például a mindennapi megjelenésünkre is hatalmas befolyása van. Egy teljesen alapvető dologgal kezdeném: ha nem ismerjük önmagunkat eléggé, akkor lehet, hogy az öltözködésünkkel félrevezetjük önmagunkat, és emellett az egész világot is. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a megjelenés, amely egy különálló kommunikációs forma. Így hát muszáj nagy hangsúlyt fektetnünk arra, hogy megismerjük a valódi énünket.
Ahhoz, hogy valakinek saját stílusa legyen, viszonylag sok minden kell. Hiszen ez a tényező függ például a stílusérzéktől, az életkortól és nem legutolsó sorban a pénztárcától is. Ez utóbbi azonban meg sem közelíti a fontossági skálán az önismeretet. Ha nem ismerjük igazán önmagunkat, sosem lehetünk elég magabiztosak abban, amit viselünk. Miért történik ez így? Mert nem tudjuk, hogy az igazi énünk mit viselne, tekintve, hogy fogalmunk sincs róla, milyen az igazi énünk. Szerintem egy ember – legyen férfi vagy nő -, akkor képes magát felhőtlenül tökéletesen érezni a bőrében, ha tisztában van vele, hogy mi áll jól neki, illetve milyen darabok illeszkednek leginkább a személyiségéhez.
Én például mostanában észrevettem, hogy az örökké bohókás énem mellett (aki például a képeken is szereti megmutatni magát) kezd magának helyet nyerni az egy kicsit komolyabb, céltudatosabb, magabiztosabb Fanni is. Mondhatni, kezd előtörni a business woman oldalam. Ennek pedig az lett a következménye, hogy előbb vágyom egy nadrágkosztüm után, mint például egy oversized póló után. Vagy sokkal előbb veszem az irányt a letisztult, egyszínű, igényességet sugárzó darabok felé. Korábban sem szeretettem magamon mintás ruhadarabokat viszontlátni, ez az érzés pedig csak egyre erősebb lesz. Vagy például a tavalyi nyárhoz képest sokkal kevesebb alkalommal volt rajtam idén mindannyian-tudjuk-meddig érő rövidnadrág. Ezek azok az apró kis változások, belső késztetések, amelyeket igenis komolyan kell vennünk. Így biztos, hogy mindig jól fogjuk érezni magunkat az adott szettben.
Ha az öltözködés kérdésére kerül a sor, nem hazudhatunk magunknak. Sok olyan élethelyzet van, ahol nyilván fontos az őszinteség, és ebbe a sorba tartozik a megjelenésünk felépítése is. Ha nem vagyunk igazán kíméletlenül őszinték magunkkal, amikor a szekrény elé állunk, akkor nem fogunk jól kinézni. Fontos tudni, hogy merre tartunk, hogy mit szeretnénk üzenni, hogy kik szeretnénk lenni ahhoz, hogy a belső és a külső szépség tökéletesen ki tudja egészíteni egymást.
Remélem, hogy most nem kívántok a pokolba a túldramatizált öltözködés elméleteim miatt, de tényleg azt gondolom, hogy ez egy olyan téma, amiről beszélni kell. Úgy lehetünk igazán igényesek és valódiak, ha hagyjuk a stílusunkat is fejlődni. Vizsgáljátok meg Ti is magatokat és szárnyaljatok az öltözködés varázslatos világában! (Jézusom, de nyálas lett ez.)
Felső: Focenza (a legkényelmesebb anyagú felső, amivel valaha találkoztam)
Nadrág: H&M
Fotók: Keller Lili