Bejegyzések

Stílusunk, mint a folyamatos változó

Az idő telik, az ember pedig változik – fizikumában, személyiségében, csak hogy néhányat említsek. Alakulunk, formálódunk, fejlődünk, és ez éppen így van rendjén. Nem hiszem, hogy arra vagyunk hivatottak, hogy egy életen keresztül ugyanolyanok maradjunk, hiszen – különösen a jelenlegi világunkban – rengeteg lehetőségünk nyílik a változtatásra, és a változásra. Még ha sokszor úgy is érezzük, hogy korlátok közé vagyunk szorulva, van lehetőségünk az adott helyzeteket más szemszögből megvizsgálni, analizálni, újragondolni, majd azt az újat, pozitívabbat megvalósítani. Természetesen ez nem húzható rá minden egyes élethelyzetre, de a többségében igenis van döntési lehetőségünk. Ha másról nem is, de a helyzethez való hozzáállásunkról szabadon dönthetünk. (És ezt nem azért mondom, mert az interneten inspiráció címszó alatt találtam, hanem mert én magam is ezt az elvet követem, és próbálom alkalmazni a mindennapi élet bizonyos területein.)

A stílusunk is éppígy formálódik, alakul az idők során. Kifinomul, vagy éppen kicsit fűszeresebb lesz – a stílusunknak ugyanis szintén szüksége van az időnkénti megújulásra, hasonlóan, mint a testünknek és a lelkünknek. Az pedig egy gyönyörű aspektusa az öltözködésnek, hogy akkor is tud örömöt okozni, amikor a legkevésbé számítunk rá, felfrissít minket, és közben megterít nekünk az önkifejezés íncsiklandó élményéhez. Mert ha ezt az övet így csatolom, akkor a nagy tömeg szemében lehetek átlagos, hagyományt követő, és/vagy hétköznapi. Ha pedig az övet úgy csatolom, akkor a rajtam kívülállók szemében tűnhetek rebellisnek, érthetetlennek, de akár trendszetternek is.

A lényeg azonban mindkét esetben csakis az, hogy minden külső hangot kizárva, a tükörbe nézve azt tudjam mondani, hogy mindegy, az övem így vagy úgy áll*, a megjelenésem magában hordozza azt, aki én igazából vagyok. Ha tetszik másnak, ha nem. Ennek értelmében a stílusunk segítő eszközként funkcionálhat az önkifejezés területén.

Ha én látom önmagamat abban az emberben, aki a tükörből visszanéz, akkor a megjelenésem hibátlan.

Ennek a szemszögnek két hasznos vonzatát véltem én magam felfedezni: az első (és szerintem legfontosabb), hogy a fent említett szemlélet folyamatos alkalmazása következtében megtanultam elfogadni azt, amilyen én valójában vagyok. Nem csak a felszínen, hanem úgy igazán, legbelülről, mindennel együtt elfogadni magamat – ez rettentően fontos. Nagyon könnyű mondani, hogy én elfogadom magamat, a stílusomat, a hibáimat, és ezzel szemben nagyon nehéz valóban így is gondolni, ezt átérezni, és a legszimplább hétköznapot is ezzel az elfogadással megtölteni. Nehéz, de egyáltalán nem lehetetlen! Az egyedi öltözködés így lehet egy hasznos eszköze az önelfogadásnak is, és szerintem ez csodálatos. Mert végtére is nem maga az öltözködés, mint tett okoz örömöt, hanem inkább az, hogy ezáltal is megnyitunk egy önkifejezési csatornát, amin keresztül kommunikálhatunk magunkról, a nagyvilág felé. Persze az önelfogadáshoz nem csupán az öltözködésben fellelhető örömök szükségesek, hanem rengeteg más mentális és belső munka is, amit nem szabad elhanyagolni.

A második vonzata az, hogy ennek a szemszögnek köszönhetően észrevétlenül megtanultam elfogadni mások megjelenését is. Ez női körben elég gyakori, ráadásul kényes téma, hiszen ha magunkkal nem vagyunk elégedettek, akkor a nálunk szebbnek, jobbnak, sikeresebbnek vélt nőt könnyen fenyegetésnek érezhetjük. Ez azonban egy ferde kép, ne higgyetek a média és társadalmi elvárások által belénk palántált reakciónak! A másik eredményessége az élet bármely területén nem teszi semmissé a mi rátermettségünket, értékünket, egyediségünket, szerethetőségünket, stb. Ha megtanuljuk elfogadni saját magunkat, sokkal kevésbé érezhetjük fenyegetőnek más nők szimpla létezését, és azt gondolom, ez mindenkinek egy jó cél lehet. A saját életünk is milliószor könnyebb úgy, ha nem folyton azzal foglalkozunk, ki mit miért úgy csinált, ahogy, miért azt vette fel, amit. Sokkal elegánsabb, tudatosabb és támogatóbb azt mondani, hogy annak ellenére, hogy én ezt nem választottam volna, elhiszem, hogy ő ezzel az öltözékkel fejezi ki önmagát. Innentől pedig jöhet a kalap, és a kabát, hiszen ennél több teendőnk nincs. Ha csak ennyire tudjuk mi nők támogatni egymást, akkor azt gondolom, hogy ez így elég is elsőre. Innen pedig kedvünkre lehet tovább lépkedni a támogatás és fejlődés útján.

Azt azonban kérlek ne higgyétek, hogy a hatalmas észosztás közepette én angyalruhában pörgök, miközben mindenkit szeretek, és soha semmit nem kritizálok. Ez nem így van, hiszen én sem vagyok hibátlan. Pontosan azért próbálok fejlődni ezen a téren, mert sem önmagam, sem mások elfogadása nem ment sokáig úgy, ahogyan azt elvárnám magamtól. Az előbbinek a hiányát már jó pár évvel ezelőtt felismertem, és próbálok azóta is folyamatosan változtatni rajta. Annak köszönhetően azonban, hogy a social medián keresztül sokak életének legapróbb és legintimebb részeibe is betekintést nyerünk, azt gondolom, sokkal könnyebben ítélkezünk mások felett. Talán pont azért, mert fenyegetésnek érezzük a másik megjelenését, boldogságát, sikerességét, az első reakciónk könnyen lehet mások becsmérlése, elítélése. Akár kimondjuk, akár nem, könnyedén és sokszor talán meggondolatlanul fogalmazunk meg valamilyen kritikát a másikkal szemben. Mivel ez a látottakra adott legegyszerűbb válasz, így könnyen egy mindennapi habitussá is válhat, és ez velem sem volt másképp. Ezen viszont lehet változtatni, és őszintén hiszem, hogy szükséges is ez a fejlődés – legfőképp saját magunk érdekében, de nem csak ránk lehet a másik döntéseinek elfogadása jó hatással.

Nos, többek között ezt a szemléletet próbáltam megerősíteni magamban az elmúlt pár hónapban, mialatt a stílusom is egy picit változott. Érdekes élmény számomra megfigyelni, hogy alapvetően hasonló darabok után nyúlok, de mégsem ragaszkodom egyetlen irányzathoz. Válogatás közben próbálok inkább arra koncentrálni, hogy miben érezném jól magam, nem pedig arra, hogy az én öltözködésemmel szemben mi a valós vagy éppen vélt elvárás. És így azért jóval könnyebb.

Összességében azt tudom mondani, hogy én szeretem, amikor egy-egy kihagyás után újra terítékre kerül az öltözködés, mert nekem például segít felfrissíteni a hangulatomat. Úgy gondolom, hogy az életben ez is lehet egy terület, ahol újra és újra megtalálhatjuk önmagunkat, és ez egy jó dolog. Valami, amin dolgozhatunk, amit alakíthatunk, és ami örömet okozhat. Valóban érdemes az öltözködést is új szemszögből megközelíteni, mert sok olyan dolgot adhat, amiből profitálhatunk.

Köszönöm a figyelmet. Kellemes ruházkodást kívánok Nektek! 🙂

* Az öv befűzésének egyediségét mindenki vezesse kérem át a saját egyediségére, legyen az ruhadarab, kiegészítő, hajjal kapcsolatos dolog, stb. Bármi, amitől te igazán te vagy.

U.i.: Örülök, hogy újra itt vagyok. Hiányzott az írás, a divattal való foglalkozás, és az egész blog élmény így egyben. Engem már az boldoggá tesz, ha csupán egyvalaki elolvassa a szavaimat, amiket összegyűjtök ide, és legalább egyetlen embert elgondolkodtatnak a véleményeim. Persze néha úgy alakul az élet, hogy kicsit eltűnök innen, és ezért nem is kérek bocsánatot, hiszen mindenki megérdemel egy kis szünetet – vagy esetemben éppen egy hosszabbat. Ezt magatoknak is mondogassátok sokat, és ne hajtsátok túl magatokat! Hamarosan újra jelentkezem. 🙂 Boldog új évet kívánok Nektek!

Bisous,
Fanni

Hozzászólás