Bonjour, Mesdames et Messieurs! Régóta nem írtam, régóta nem foglalkoztam a bloggal érdemben, csak úgy sebtében, felületesen, vagy éppen sehogyan. Mindig találtam valami kifogást. Mondanám, hogy alkotói válságban szenvedtem, de nem igazán mondanám annak az elmúlt időszakot. Pörögtek az események sorban, minden szépen egymás után érkezett és engem magába szippantott a hétköznapok mókuskereke, amely valószínűleg nem csak számomra ismerős. Na de nem magyarázkodni jöttem. Hanem visszatérni. Megmutatni, hogy még itt vagyok és szólni, hogy még maradok is. Viszont mielőtt elkezdem ezt a bejegyzést, szeretnék köszönetet mondani Weisz Vivien barátnőmnek, aki mindig őszinte velem és felnyitotta a szemem, hogyha szeretek írni,…