Viszonylag gyakran, legalább szezonváltásonként átnézem a ruhatáramat, és „alaposan” átválogatom, hogy mi az, amit használok, és mit nem. Legalábbis eddig azt gondoltam, hogy ez így történik, de ha a valóságot nézem, nem pedig a bennem élő ideális képet, akkor sajnos be kell ismernem, hogy nem így alakultak az eddigi gardróbrendezéseim. A megszokott rutin ugyanis úgy épült fel, hogy a válogatás első negyed órájában nagyon lelkesen; a gyakran használt, szeretett, és előtérbe helyezett darabjaimat néztem át, amelyeknek nyilván maradniuk kell. Aztán mire elértem a kényes részhez – azokhoz a darabokhoz, amik amúgy is a szekrény hátuljában üdülnek -, elfáradtam, vagy elvesztettem…