Az előző bejegyzés elején említettem bővebben a Női létünk rétegei című bejegyzéssorozat apropóját, így ha valaki lemaradt volna róla, akkor ide kattintva el tudja olvasni. Alább pedig folytatódik a rétegek kibogozása:

A Nőnapi előadás második blokkjában fontosnak éreztem azzal foglalkozni, hogyan tudunk nőként tudatosan ismerkedni. A prezentációt az életem egy olyan szakaszában tartottam meg, amit egy komoly és mély önismereti folyamat, belső munka előzött meg. Ennek a folyamatnak a célja pedig az volt, hogy egészséges párkapcsolatot tudjak kialakítani egy férfival közösen úgy, hogy abban a kapcsolatban kölcsönösen szeretve, tisztelve, megbecsülve érezzük magunkat, és egymás őszinte, hű társai tudjunk lenni. Egy ilyen társas kapcsolat kialakítása alapvetően nem egyszerű, de azt gondolom, hogy sokszor saját magunknak még pluszban megnehezítjük a dolgot – mondom ezt a női oldalról nézve, hiszen csak ezt ismerem. Az nyílt titok, hogy tudat alatt képesek vagyunk saját magunkat szabotálni az élet sok területén, de a személyes véleményem az, hogy nőként az életünk párkapcsolati részén még inkább hajlamosak vagyunk a rossz hiedelmeinkre vakon hallgatni, ami nem sok jóhoz vezet. Belénk van nevelve, hogy ezeknek a dolgoknak csak úgy maguktól jönniük kell, és ha nekünk nem jön, akkor azt kudarcként élhetjük meg. A valóság azonban az, hogy az egészséges párkapcsolat meg is igényli és meg is érdemli az arra való tudatos felkészülést, és a teljes jelenlétünket.

Én magam szakmai segítséget igénybevéve kezdtem el egy mélyebb önismeretet tartani, ami sok mindenre rávilágított a saját működésemmel kapcsolatban. Így minden, amit ebben a bejegyzésben megosztok, kizárólag a saját tapasztalatomra épülő véleményem, amit mindenki értelmezzen úgy, ahogyan csak szeretné. Mégis fontosnak tartom megosztani ezeket a dolgokat – egyrészt hátha valakinek hasznosak lesznek, másrészt pedig hiszek az egészséges önreflexió intenzíven jótékony hatásában. Illetve azért is, mert a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy amit elképzelünk, azt igazán meg lehet valósítani, amennyiben az ismert elméletet beültetjük a mindennapi gyakorlatba, a gondolkodásmódunkba, az életvitelünkbe. Ez pedig az élet romantikus oldalára ugyanígy vonatkozik, mint az egészségügyire, vagy a professzionálisra.

(Egy kis megjegyzést engedjetek meg nekem itt zárójelben: ugyan a cím is mutatja, de fontosnak tartom leírni, hogy a bejegyzés a női oldalról szól, így mindent a saját, női szemszögemre alapozva írok.)

Önreflexió

A belső munkám során szerzett tapasztalat alapján szerintem 3 fontos alappillére van az egészséges ismerkedésnek, amiket akkor is újra és újra megvizsgálhatunk, amikor már párkapcsolatban élünk, vagy valaki házastársai vagyunk. Így ez a 3 pillér egy keretet biztosíthat a folyamatos önreflexióhoz, amely során azonban tényleg őszintének kell lennünk magunkkal. Belső hiedelmeinkből fakadóan lehetünk túl szigorúak, vagy éppen túl elfogultak a saját viselkedésünkkel kapcsolatban, én azonban azt javaslom, hogy próbáljunk meg 2-3 lépéssel távolabbról nézni a saját hozzáállásunkra, mert sokkal tisztább képet kaphatunk úgy magunkról.

Első pillér: Én, a Nő

Az előző részben megnéztük, hogy nőként milyen mindennapi szerepeink léteznek, és mindenki eldöntheti magának, hogy ezek az önképének mekkora százalékát teszik ki. Egy másik tényező, amit fontosnak tartok az, hogy alapvetően nem biztos, hogy tisztán látjuk saját magunkat. A generációs trauma, a saját traumáink, a vélt és valós elvárások a környezet felől és magunk felől is mind-mind torzíthatják a saját magunkról kialakított énképünket. Ennek értelmében nem a saját szemüvegünkön keresztül nézzük magunkat, hiszen a lencsék eleve eltorzított képet mutatnak. ¹(Ennek a gondolatnak a további értelmezéséhez beszúrok egy idézetet a bejegyzés aljára.)

A modern világ folyamatos rohanása is abba az irányba terel minket, nőket, hogy minél inkább leváljunk a saját belső lényegi énünkről, amelynek alapja az intuitív, és érzelmes részünk. A „megérző” belső énünkről történő leválás alatt pedig kemények leszünk, kikapcsol az intuíciónk, és kihűlnek az érzéseink. Így veszi át a logika az uralmat a gyengéd női alaptermészet felett. Én azonban hiszek benne, hogy az egészséges feminin energia legszebb része a csodálatos érzékenységünk, a mély (és legtöbbször megmagyarázhatatlan) megérzéseink, és a szívünk. Ezekkel azonban sokkal nehezebb boldogulni a mai világban, mert nem tanítja meg senki, hogyan kell őket kezelni. Azt gondolom, hogy minden olyan nőnek, aki szeretne tudatosabban élni, időt és energiát rászánva meg kell határoznia, hogy ő mikor, hogyan érzi magában a feminin energiát; hogy számára pontosan mit jelent nőnek lenni, és aztán ezt az állapotot ízlelgetni, fejleszteni, minél inkább bevinni a mindennapokba. Ezt az egyéni feminin létet igazán megélni és megszeretni volna érdemes elsősorban.

A tudatos ismerkedéshez tehát tapasztalataim szerint elengedhetetlen, hogy én, a Nő…

1. ismerjem a saját működési mintáimat, magamról kialakult belső hiedelmeimet, és ha szükséges, akkor változtassak rajtuk,

2. elsősorban én magam képes legyek elfogadni, szeretni és tisztelni saját magamat olyannak, amilyen vagyok, mert akármekkora sallangnak is hangzik, tényleg ez az alapok alapja.

Második pillér: Felelősségvállalás

Miközben nővé cseperedünk, szívjuk magunkba a körülöttünk élő nők viselkedési mintáit is – tőlük lessük el és tanuljuk meg, hogyan „kell” férfiakkal kommunikálni, flörtölni, játszmázni. Utóbbi kettőt nagy előszeretettel vesszük át szerintem a körülöttünk élő nőktől, ám ezek nem feltétlenül egészséges minták. A belső munka során a következő kérdésekre kellett teljesen kendőzetlen és őszinte választ adnom saját magamnak:

• Mi az, amit a másik féltől elvárok?
• Mi az, amit partnerként a másik félnek én nyújtani tudok, és szeretnék?
• Ezeket az elvárt dolgokat, elveket, stb. én magam alapvetően megtartom, megadom-e magamnak?

A legtöbb mainstream csatorna (online magazinok, és társaik) nagyrészt azzal foglalkozik, hogy határozzuk meg, mi mire vágyunk, itt azonban a történet gyakran meg is áll. Ez viszont egy eléggé egocentrikus megközelítése a társas kapcsolatoknak, hiszen egy egészséges kapcsolatban nem csak kapunk, hanem adunk is. Egészséges mértékben adni és kapni azonban nehéz akkor, ha az emberben munkálkodik mondjuk egy aktív áldozatszerep, vagy társfüggőség – emiatt írtam, hogy a mély önreflexió eléréséhez kénytelek vagyunk ezekre a kérdésekre kendőzetlen válaszokat adni. Ugyanis ezek az őszinte válaszok fogják megmutatni, hogy milyen minták mentén gondolkodunk magunkról, illetve a másikról, és felismerés nélkül nincs fejlődés.

A mi felelősségünk elsősorban tisztába kerülni azzal, hogy mitől érezzük magunkat szeretve, tisztelve, megbecsülve – ebben nagy segítséget nyújthat, ha kiderítjük, mi a saját szeretetnyelvünk. Gary Chapman foglalkozott vele bővebben Az 5 szeretetnyelv: Egymásra hangolódva c. könyvében, ezt ajánlom mindenkinek, akit érdekel a téma. Ha képesek vagyunk meghatározni, és a partnerünk felé kommunikálni, hogy mi mitől érezzük magunkat szeretve, majd a másik szeretetnyelvét is megismerjük, és figyelembe vesszük, azzal már tehetünk egy nagy lépést az egészséges párkapcsolat kialakítása felé.

Aztán felelősséget kell vállalnunk mind a verbális, mind a nonverbális kommunikációnkért. Az online ismerkedés világában ez nem gyerekjáték: előnyös szavakkal, és még előnyösebb fotókkal kell úgy átadni azt, aki te vagy, hogy az a kép igaz is legyen, valóságos is legyen, és valljuk be: csábító is legyen. Azt gondolom, hogy teljesen egészséges, ha tetszeni szeretnénk a másiknak, de a kapcsolatnak esélye sincs igazán elmélyülni akkor, ha ez az egyetlen cél. A tudatosság jegyében szerintem szükség van a közös célokra, a hasonló gondolkodásmódra, és a hasonló értékrendre is.

Harmadik pillér: Elvek

Én négy alapelvet fogalmaztam meg magamnak: tisztelet, türelem, önbizalom, őszinteség. Nekem szükségem volt erre a vezérszálra az ismerkedés során, amelybe kapaszkodhattam, és amely utat mutatott. Ahol nem éreztem, hogy a négy alapelv megvalósul, arra nem fecséreltem az időmet és az energiámat. Itt fontos szerepe volt a női intuíciónak is, mivel előfordult, hogy nem is tudtam megmagyarázni, hogy miért, mégis éreztem, hogy semmi keresnivalóm az adott szituációban.

Ez a tapasztalat számomra tökéletesen alátámasztotta, hogy hasznos és fontos meghatározni, hogy milyen elvek mentén szeretnénk élni. Ez a gondolkodásmód segít megtalálni a sok közül azt az egy embert, akivel hasonlóan gondolkodunk, és a közös elvek segítenek a kapcsolódásban is. Én úgy hiszem, hogy akinek vannak elvei, ő tudja, hogy mit szeretne és mit nem. Ő tiszteli a másikat, ő türelmes, ő bízik magában, és ő tud őszinte lenni. Számomra ezt jelentette, és jelenti a mai napig az általam kialakított elvrendszer.

Összefoglalás

Nagyon könnyűnek hangzik minden így összeszedve egy csokorba, de én is tudom, hogy a valóságban nem ilyen egyszerű. Az embert minden platformon sok impulzus éri, amiket meg kell tanulni helyesen kezelni, hiszen rengeteg olyan helyzet adódhat egy ismerkedés során, amire nem lehetünk felkészülve. Mégis azt gondolom – az eltelt majdnem egy év után is -, hogy ezek a pillérek valóban segítséget nyújthatnak a kapcsolataink kezelésében. Hiszem, hogy az első lépés saját magunkkal tisztába kerülni, és aztán jöhet minden más.

A másik nagyon fontos tényező pedig az őszinteség. Mindenre bólogatni és mindenben egyetérteni annak reményében, hogy a másik tökéletes matchként fog ránk gondolni, egyáltalán nem azt a célt szolgálja, mint amit mi szeretnénk. Szerintem gyönyörű, ha egy nő tisztában van saját magával, tudja saját magát képviselni, prezentálni. Szerintem imádnivaló, amikor egy nőnek megvan a saját véleménye és el is mondja, vagy ha pontosan tudja, hogyan szeretné a saját életét navigálni. Ha pedig ezekkel tisztában vagyunk, akkor a saját elképzeléseinkhez passzoló társat is meg fogjuk előbb-utóbb találni.

Könyvajánló

A mostani témához egy olyan könyvet ajánlok, amely szerintem jó útmutató lehet a párkeresés első szakaszában, és ami segít a saját működésünket is egy kicsit tisztábban látni. Ezúttal dr. Almási Kitti: Ki vagy te? c. könyvét ajánlom olvasásra mindenkinek, akit ez a bejegyzés megfogott vagy elgondolkodtatott, és szeretne többet olvasni ilyen témában.

„Ki kell tudnunk bírni, ha néha vannak olyan átmeneti időszakok, amikor kívülről kevesebb megerősítés érkezik, különben nagyon kiszolgáltatottá válunk a környezetünknek. A stabilitásunk kulcsát nem adhatjuk mások kezébe, minél inkább ki kell dolgoznunk az önbecsülésünk belső forrásait, amelyek mindig rendelkezésünkre állnak.” 175. oldal / Előre megálmodott főszerep: az igazi c. fejezet

Köszönöm mindenkinek, aki időt szánt rá, hogy elolvassa a bejegyzésemet. Hamarosan újra jelentkezem a harmadik, egyben utolsó résszel is.

Bisous,
Fanni

¹ Dr. Máté Gábor: Normális vagy c. könyv részlet (402. oldal, . fejezet)
„Az elménkkel teremtjük a világot, amelyben élünk: ez az alaptanítás. A modern pszichológia és idegtudomány azzal segít, hogy megmutatja: mielőtt az elménk megteremtené a világot, a világ megteremti az elménket. Ezután hozzuk létre a világot abból az elméből, amelyet a világ már akkor belénk nevelt, amikor mi magunk még ki voltunk szolgáltatva neki. A világ, amelybe születtünk, részben természetesen mások elméjének a terméke, és az oksági láncolat a végtelenségig nyúlik a múltba. … megtanulhatjuk, hogy a jövőben felelősek legyünk azért az elméért, amellyel világot teremtünk. A gyógyulás képessége abból a szándékból születik, hogy hajlandók vagyunk magunkra vállalni e felelősséget. Ezt a fajta szándékot nem elég egyszer bejelenteni, minden pillanatban újra el kell köteleződnünk mellette, de ha esetleg kicsúszik a kezünk közül, újra megszülethet bennünk. Nekem például folyton emlékeztetnem kell rá magam. Ez a szándék nem önkéntes naivitást vagy gügye, úgynevezett pozitív gondolkodást jelent, hanem azt, hogy készek vagyunk mindent felülvizsgálni, amit a világról hiszünk.”